Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon fáj. És már gondolkozni is alig bírok. (Ha-ha, de jó poén; igen, fáj a gondolkodás. -.-) Holnap felelek magyarból, a hátam közepére se kívánom az egészet. Menjen a jó büdös francba a hülye Aranyával együtt (pardon, személy szerint semmi bajom Arannyal)... Természetesen az irodalommal úgy magával semmi bajom nincs, csak az oktatási rendszerből és a drágajó egyetlen házirendünkből. Egyszerűen ésszerűtlen és ellentmondásos. Szinte 'paradoxon'.

Mármár azt hinné az ember, hogy a tanárok az évek során megtanulták, hogy nem szabad a szünet előtti hetekben felbaszni az agyát a diákoknak, mert a feszültség abszolúte kölcsönös, és így mindenki idegesít mindenkit alapon kikészítjük egymást. Nem csak a jegyek, hanem az értelmetlen parancsok, elvárások és miegyebek. Komolyan mondom, hogy a mai napon kb. 5ször kerültem olyan helyzetbe, hogy egy hajszál választott el a totális kiakadástól. Amikor is ordibáltam volna, zokogtam volna és azt ütöttem volna akit érek. Ezt nem kéne így folytatni, mert nem tudom meddig bírom...

Holnap: Arany - 50es évek lírái - szóbeli felelet És lehet Történelem
Péntek: Arany J.: Letészem a lantot - memoriter
Hétfő: Nyelvtan dolgozat (szinekdoché és további nyalánkságok) És lehet Történelem
Kedd: Realizmus és Goriot apó És lehet Történelem
 

Szünetig: Madách I.: Az ember tragédiájának egyik szereplőjének egyik jellemzése - házi dolgozat

Ballada mondó verseny KÖTELEZŐ.... -.- (Arany egyik balladája, kivéve A wales-i bárdok, mert az a kedvencem.. -.-")

De azért tök hepi az élet.

A zongoránál ülök: Ismét azt a dalt játszom. Igaz, nem nevezhetem annak, mert csak az első pár taktus hangja hagyja el a mesés szerkezetet. Az ő dala az. Sosem fogom elfelejteni, ahogy elénekelte nekem azon a nyári napon. De én is csak annyit adhatok, amennyit kaptam; nem énekelt többet az első pár hangnál, de maradandó emléket alkotott.

Emlékszem, ahogy ott ültük azon a padon – ami mindig is a legkedvesebb pad marad a számomra – és néztük a kismadarat a köves utacska és a fű találkozásánál.
Akkor szólaltál meg úgy spontán, s hagyták el ajkaidat ezek a szavak:

Madárka, madárka
Csácsogó madárka…

Két sor csupán, mint ahogy az érzéseid is. Két sor voltam neked én is. Sosem folytattad, pedig tudtad, hogyan kell. Folytathattad volna. Talán kellett volna, de talán nem. Nem egyszerű kérdés.

Folytatom a dalt, szünetet nem tartva, csak úgy áramlanak az ujjaim a billentyűkön. Nem nehéz ezt játszani. Fizikailag semmiképp. Csak az, hogy ilyenkor minden eszembe jut.

Amikor együtt sétáltunk. Az erdőben. És te felemeltél, közben szorosan magadhoz öleltél. Aztán pördültél egyet, letettél, majd megcsókoltál. Hevesen, boldogan.

Emlékszem a napsütésre, a fákra, az illatodra, a szemeidre... Ó, azok a szemek! Ültem az öledben, és csak néztelek. Néztem azt a kék szempárt - aminek a színe te előtted sosem fogott meg – és nem akartam elvenni rólam a tekintetemet. Örökké bámulni akartam, hogy az arcod minden négyzetmilliméterét az emlékezetembe véssem. Ekkor te azt kérdezted: „Ugyan mit nézel?” Válaszom egyszerű volt: „Téged.” Reméltem, hogy mindent megértettél ebből az egy szóból. Mai napig remélem. Szeretnék hinni abban, hogy tisztában voltál azzal, hogy ekkor mit tettem és mire gondoltam. Én már nem felejthetek. Soha.

De lehet jobb ez így. Számodra. Tőlem elvettél ekkor valamit, amit már soha nem kaphatok vissza. Lelkem immár nem egész. De nem bánom, legyen a tiéd. Egyszer talán, majd én is kapok egy ilyet valakitől. Az az ember majd, aki – azt hiszem, jól gondolom, mikor azt mondom – biztos állíthatom, nem te leszel. Amit kapok, nem fog beleilleni a neked adott darab helyébe, de közel azonos lesz. Remélem. Bár te lehettél volna…

Akkor még nem tudtad ezt te sem, és én sem. Sajnálom, hogy nem te vagy az, kár, hogy viszont Ő vagy, akit kerestem. Akit elvesztettem, és már sosem fogom megtalálni. Mást kell keresnem ezentúl. A világ rohan, rohansz te is. Eltűnsz a tömegben és aztán már közéjük tartozol, nincs mit tenni.

Csak játszom. Ugyan azokat a hangokat szép egymásutánban. Az ismétlődés szinte már harmonikus. A levegő dinamikusan áramol a nyitott ablakon befelé, amikor egy kismadár száll le a párkányra. Nem mozdulok – mint akkor te meg én – nehogy elijesszem, csak annyit suttogok halkan a levegőbe:

Madárka, madárka
Csácsogó madárka…

A cím több alcímre is érvényes lesz a pötyögés folyamán.

Nem tudom, mit írhatnék. Hogy a többiek honnan merítenek, az nekem rejtély. Az én napaim tök átlagosak. Nevetek, tanulok, dogát írok, etc. Egyszerűen nincs miről írnom. De még az ihlet is elhagyott, vagy elkerül, vagy fogalmam sincs.

Fáj a fülem. Megint.

" Fiúk! Mikor beleszerettek egy lányba ...Mondd el neki hogy mennyire imádod Őt. Ha szomorú, öleld át szorosan.Legyen Ő az első a többi lánnyal szemben, akikkel együtt lógsz.Játssz a hajával. =) Adj neki virágot - ok nélkül.Hagyd hogy a karjaidban aludjon el. Énekelj neki - nem számít hogy mennyire rossz a hangod. :DTáncolj vele - még akkor is ha nem szól a zene. Puszild meg a homlokát :) Nézz a szemébe & mosolyogj. :) Mondd el neki hogy mennyire gyönyörű."

" Ha egy csaj azt mondja h maradjunk barátok akkor azt tényleg komolyan gondolja mert nem akar elveszíteni és a barátod akar lenni csak nem érez többet irántad barátságnál, viszont egy barátot sem akar elveszíteni. "

Holnap filharmónia. Hangverseny. Kiváncsi vagyok most kik jönnek.

_{Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.}

Barney: Hey! I don't remember you. I've spent the last two days trying to remember every girl that I've slept with and all of the horrible things that I have done to them- and I have done some horrible things. I mean, at one point I'm pretty sure I sold a woman. I didn't speak the language, but I shook a guy's hand, he gave me the keys to a Mercedes, and I left her there. I am the guy who keeps a scrapbook of all the women I have slept with, but I never thought I was the guy who would sleep with a girl and not even remember her. So, from the bottom of my heart, for whatever I did to you, I apologize.

♥♥♥

Olyan furi volt ez a hétvége. Mintha 4 napból állt volna. Nekem még a csütörtök is olyan nem hétköznapi volt - akár mindkét értelemben véve. Most pedig vár rám egy hosszú-fárasztó hét, remélhetőleg egy kellemesebb hétvégével zárva. Na majd meglátjuk. Kiváncsian várom.