Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon fáj. És már gondolkozni is alig bírok. (Ha-ha, de jó poén; igen, fáj a gondolkodás. -.-) Holnap felelek magyarból, a hátam közepére se kívánom az egészet. Menjen a jó büdös francba a hülye Aranyával együtt (pardon, személy szerint semmi bajom Arannyal)... Természetesen az irodalommal úgy magával semmi bajom nincs, csak az oktatási rendszerből és a drágajó egyetlen házirendünkből. Egyszerűen ésszerűtlen és ellentmondásos. Szinte 'paradoxon'.

Mármár azt hinné az ember, hogy a tanárok az évek során megtanulták, hogy nem szabad a szünet előtti hetekben felbaszni az agyát a diákoknak, mert a feszültség abszolúte kölcsönös, és így mindenki idegesít mindenkit alapon kikészítjük egymást. Nem csak a jegyek, hanem az értelmetlen parancsok, elvárások és miegyebek. Komolyan mondom, hogy a mai napon kb. 5ször kerültem olyan helyzetbe, hogy egy hajszál választott el a totális kiakadástól. Amikor is ordibáltam volna, zokogtam volna és azt ütöttem volna akit érek. Ezt nem kéne így folytatni, mert nem tudom meddig bírom...

Holnap: Arany - 50es évek lírái - szóbeli felelet És lehet Történelem
Péntek: Arany J.: Letészem a lantot - memoriter
Hétfő: Nyelvtan dolgozat (szinekdoché és további nyalánkságok) És lehet Történelem
Kedd: Realizmus és Goriot apó És lehet Történelem
 

Szünetig: Madách I.: Az ember tragédiájának egyik szereplőjének egyik jellemzése - házi dolgozat

Ballada mondó verseny KÖTELEZŐ.... -.- (Arany egyik balladája, kivéve A wales-i bárdok, mert az a kedvencem.. -.-")

De azért tök hepi az élet.