Készülvén a magyar érettségire, ismét eszembe ötlött egy régi-régi vers, amit anno nagyon szerettem. Egy vers és prózamondó versenyre tanultam meg, s a szívembe zártam. Szerintem az egyik legszebb versünk, mondanivalójával együtt. Emékszem, még negyedikes voltam, s az összes versszakot kívülről fújtam - a legváratlanabb pillanatokban kezdtem hozzá, újra meg újra. Másnak csak egy a sok közül - mégegy, amit meg kell tanulni... Ha viszont követjük a szerző mozdulatait - átvitt értelemben, megtaláljuk az igazgyöngyöt. Nekem már sikerült... :)
 

 

2011.11.03. 16:22, anibella.

Mit szólsz hozzá?

Ha valaki ajéndékot akar venni nekem.. :b:$♥

2011.10.31. 21:47, anibella.

Mit szólsz hozzá?

Ezt a csodás, napsütéses hétfőt a számítógépem képernyője előtt töltöttem. Valaki más életét éltem. Más szavakkal éltem a Sims adta csodálatos lehetősegekkel. Fantasztikusak pocsék egy játék. Én ugyan úgy elrontom, mint a saját életemet.... :D

2011.10.31. 21:40, anibella.

Mit szólsz hozzá?

Életem egyik meghatározó étele a ketchup.
A bemutatását kezdjük mondjuk a név eredetével. A kifejezés Kínából származik, mely ('Ké Tsiap' vagy eredetiben' 茄汁') egy fűszeres halszósz nevét jelölte. 350 évvel ezelőttről írásos források vannak a létezésére, azonban az a szósz még nem a mai ketchupot jelölte. Európába angol és holland tengerészek által jutott el.
A mai változat paradicsomból és hozzáadott fűszerekből készül (amelyet egy angol szakács módosítása által - miszerint a halat illetve tengeri élőlényeket kicserélte az import miatt a paradicsomra - kaptunk), s savanykás ízével a világ minden táján hódít.
Összetevői (jobb esetben): paradicsom, ecet, cukor, hagyma, szegfűbors, szegfűszeg, fokhagyma, fahéj, zeller, pirospaprika, só és bors.
Visszatérve az életemben való szerepére: amit csak lehetséges, ezzel fogyasztok. Ha megéhezem és ötletem sincs, hogy mit egyek; ott a vajas kenyér + ketchup! A legkülönfélébb dolgokat lehet vele enni. Tojás, hurka (igen, még azt is), rántott hús vagy bármilyen sült hús, fasírt és még sorolhatnám. Sokat köszönhetnek neki az anyák, akiknek válogatós gyermekeik mindezeket enélkül nem lennének hajlandóak megenni (mint pl. én).
Azonban említést kell tennem a majonéz + ketchup kombóról is, ami hihetetlenül finom tud lenni! Amerikában állítólag előre gyártva is lehet ilyet kapni. Állítólag.
Az imént olvastam végig egy fórumot olyan témában, hogy "Ketchup vagy majonéz?" és elég elborzasztó, hogy egyesek mennyire lenézik a másukat az ízlésük miatt. Nevezhetjük sznobizmusnak is, hogy szinte törvényszerűen kijelentik, hogy a pizzára nem szabad ketchup-ot tenni, és tiszteljük meg az olasz gasztrológiát azzal, hogy ha mégis ilyen merényletet követünk el, akkor nem nevezzük pizzának. Én akkor is azt mondom, hogy ízlések és pofonok és ha valaki úgy szereti, akkor egye! (Mellesleg egy olyan hozzászóló tette az iménti megjegyzést, aki ezután kijelentette, hogy a bundás kenyeret eszi ketchuppal. Na nekem meg ettől fordult fel a gyomrom..)
Tehát megállapíthatjuk, hogy ezen mártások/szószok nagyban megosztják a közvéleményt; vannak akik csak az egyiket, vannak azonban, akik mindkettőt preferálják - akár egyszerre is, mint én.

Te melyik csoportba tartozol? :)

2011.10.27. 13:56, anibella.

Hozzászólások (1)

Csendben ültünk. Néztük, ahogy a másik kortyolgatja a kávéját. Ő már több mint a felét megitta, míg én csak most kezdtem el inni. Fáztam. Próbáltam a meleg itallal a kezemet is felmelegíteni, nem sok sikerrel.
- Na, ízlik? - hangja kizökkentett gondolkozásomból.
- Persze! Jó meleg. - mosolyogtam rá.
Szerettem őt. Közelebb húzódtam hozzá, hogy érezzem a teste melegét.  Örültem, hogy van nekem. Boldog voltam Vele. Nem tudtam elképzelni Nélküle az életem. És úgy éreztem, hogy Neki is magát a világot jelentem.
- Látom, hogy fázol. Menjünk inkább haza. - felálltunk az asztaltól és elindultunk. Őszi délután volt, fújt egy kicsit a szél. Kezével átölelte a derekamat és belehajolt a hajamba. Vett egy mély lélegzetet, és halkan nevetni kezdett. Felnéztem Rá, Ő pedig kihasználva a pillanatot megcsókolt. Édes volt. Visszacsókoltam és ott álltunk az utcaközepén csókolózva. Egyszerre húzódtunk el egymástól. Újra átölelt és továbbindultunk a buszmegállóhoz. A falevelek beborítottak mindent. Nem szeretem az őszt.
- Kedves kis feleségem. - suttogta a fülembe váratlanul. - Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Elértük a buszmegállót. Leült a padra és az ölébe húzott. Pár perc múlva megérkezett a busz, és csendesen felszálltunk. Kézen fogva leültünk két üres helyre. Majdnem teljesen üres volt a busz, odakint alkonyodott. Ez egy kevésbé használt járat volt. Hallgattuk a rádióból szűrődő zenét. Ez is egy lassú szám volt, épp megfelelő a hangulathoz. Megszorította a kezem, és dúdolni kezdte a dalt.
A házunkhoz érve elengedte a kezem, hogy kinyissa a zárt, de nem engedett magától távolabb. Beléptünk az ajtón és elkezdtünk levetkőzni.
- Csinálok vacsorát.
Elindultam a konyhába és elkezdtem előpakolni. Nem tudtam, hogy mit fogok csinálni, gondolataim tompák voltak. Nem tudtam, hogy mégis mit csinálok itt. A pult elhomályosult, amin a késsel szeleteltem.

folytatás
 

 

2011.10.25. 20:52, anibella.

Mit szólsz hozzá?