1. Hány éves leszel öt év múlva? Pontosan öttel több, mint jelen pillanatban.
2. Szerinted akkor házas leszel? És ha igen?
3. Milyen magas vagy? 1 méter és 74 centi. Együtt.
4. Melyik filmet láttad utoljára? Eredet
5. Kit tárcsáztál utoljára? Apa
6. Ki hívott téged utoljára? Tomi :D
7. Kitől kaptál utoljára SMS-t? A T-mobile-tól.
8. Jobban szeretsz SMS-t írni, vagy
telefonálni? Attól függ, kiről van szó.
9. Van háziállatod? Változó; néha betéved egy légy vagy egy szúnyog, de igyekszem őket nem etetni.
10. Mit csináltál tegnap éjfélkor? Hujujujj, azt inkább hagyjuk.. xD
11. A szüleid házasok/elváltak ? Házasok.
12. Mikor láttad utoljára anyudat? Most is látom.
13. Hova mentél utoljára? Unicum.
14. Mit szeretsz a télben? Egyedül a jégkorcsolyát.
15. Mit szeretsz a nyárban? Amikor esik az eső.
16. Mit szeretsz a tavaszban? Abszolúte favorit évszak.
17. Társaságkedvelő ember vagy? Úgy néz ki :D
18. Mit ettél utoljára? Melegszendvicset. De nem volt uborka...
19. Melyik a kedvenc éttermed? Nincs.
20. Melyik a kedvenc kávézód? A Zenor kávézónak számít? :D Végülis Z Café.. :D
21. Melyik a kedvenc teaházad? Ami a Luther-házban van. :)
22. Melyik a kedvenc desszerted? Puding?
23. Melyik a kedvenc levesed? Gulyásleves. :D
24. Szereted a kávét? Van, mikor igen.
25. Naponta mennyi vizet iszol? Ójaj, ezen múlik a föld megmentése? :O
26. Mit iszol reggelente? Tea.
27. Hason fekve alszol? Nyomom a szívemet, ejj.
28. Tudsz pókerezni? Aaazt hiszem... :D
29. Jártál valaha Kanadában? Sajna, nem.
30. Ismersz valakit, akinek ugyanakkor
van a szülinapja, mint neked? Nem személyesen. ;)
31. Szeretnél gyerekeket? Ez egy remek kérdés! Köszönöm!
32. Beszélsz idegen nyelveket? Próbálok.
33. Voltál valaha kórházban? Mármint bent is aludni? Mert arra pont nem emlékszem.. :D
34. Tenger vagy medence? Tenger, jóhogy.
35. Gyakran hordasz ékszereket? Öh, ja.
36. Melyik a kedvenc tévéműsorod? Ugyanmár...
37. Ki a legviccesebb ember, akit
ismersz? Zsolti, ez nem kérdés! :D
38. Plüssállatokkal alszol? Yap.
39. Milyen a mobilod csengőhangja? Coldplay - Every Teardrop Is a Waterfall
40. Megvannak még a gyerekkori
ruháid? Vannak még..
41. Milyen színű a fal a szobádban? Kék. Szuperkék.
42. Alvás közben be van zárva a
szobád ajtaja? Jam.
43. Sokat flörtölsz? Éjjel-nappal.
44. Mibe mártogatod a chicken
nuggetseket? Ketchup, of course.
45. Fel tudod tölteni benzinnel a
kocsitokat? Valószínűleg.
46. Olvasol napilapokat? Lehet?
47. Szereted a Snoopy-t? A kedvenc pizsamafelőmön Snoopy van.
48. Nézel valamilyen szappanoperát? Öljetek meg!
49. Ha lenne rá lehetőséged , úsznál
delfinekkel? Simán!
50. Név: P.A.
51. Kor: 18 és fél egy nap múlva.
52. Születési hely: 'Nyöhö'
53. Lakhely: Nyíregyháza
54. Kivel élsz együtt: Családnak nevezett közösség.
55. Horoszkóp: Ikrek.
56. Kínai horoszkóp: Passz.
57. Iskola: EKLG
58. Vallás: Reformátusnak vagyok megkeresztelve.

KÜLSŐ
59. Magasság: Még mindig nem nőttem.
60. Súly: Egy testtömeg index nem elég?
61. Szemszín: Kék vagy zöld.. vagy kék és zöld...
62. Hajszín: Mahagóni, most.
63. Szemüveg/kontaktlencse: Both.
64. Fogszabályzó: A-a.
65. Tetoválás: Egyelőre nincs.
66. Piercing: Nem is lesz!

SZEMÉLYISÉG
67. Jellemezd magad egy mondattal: Ööö, ez már egy mondatnak számít?
68. Alapvetően pesszimista vagy
optimista vagy? Hogy is mondjam... az a helyzet kilátástalanságátóól függ.
69. Liberális vagy konzervatív
gondolkodású vagy? Áuv.
70. Félénk vagy inkább bátrabb? Muhaha.
71. Lenézel másokat? Honnan?
72. Gyakran vagy depis? Brühühü, lehet.

CSALÁD
73. Anya: Aaanyaaa!
74. Apa: Apa.
75. Testvér(ek) : Hugica. Höhö.
76. Féltestvére(ek): -
77. Mennyire összetartó a családod? Miben? :)
78. Mennyire állnak hozzád közel a
családtagjaid? Ómég. Ülnek.

majdmég...
 

Egy vagonban rengeteg minden utazik az utasokon és csomagjaikon kívül. Ezek a szerelvények szállítják a legtöbb emberi emléket, érzést, gondolatot, álmot is. Oda-vissza a világban, akár országokon keresztül is. Igaz, a repülők is hosszú utakat tesznek meg, sok-sok emberrel és agyuk csodálatos világával együtt, azonban azokat a pillanatok mi emberek felhőn felettinek, valami varászlatos különbözőségnek éljük meg. A vonaton viszont ott vagyunk, ahol egyébként is élünk. A földön; folyók és hegyek, erdők és mezők között, városok mellett. Zakatol a vonat, ugyan úgy, mint az agyunk. Újabb ötletek születnek, döntések dőlnek el, az igen-nemek harca ádázul előtör és mindent megváltoztat. Sorsok változhatnak meg egy-egy utazás alkalmával. Az ember látja az elsuhanó tájat, a mellette elfutó lehetőségekkel együtt. Nem tudunk fókuszálni, és minden homályossá válik. Lassan sötétedik, a nap már lemenőben van. Fényesen világítja be az egész utastért; a velünk szemben ülő, hallgatag idegen arcát. Vajon mi jár a fejében? Talán most dönti el élete egyik legmeghatározóbb választását. És én min gondolkozom? Milyen döntést akarok meghozni? Miért is vagyok úton? Egyáltalán hol tartok? Merre haladok? Nem tudom. Döntenem kell. Leszállok a következő megállónál vagy végigcsinálom? Örülök annak, hogy idáig eljutottam, vagy kockáztatok és továbbmegyek? Mi van, ha ott már nem vár rám senki? És mi van, ha ezután nincs több megálló?
A kalauz lépett hozzám unott arccal; én kezébe adtam a jegyemet, ő ráfirkantott, majd visszaadta. Néztem az arcát, sosem tekintett ki az ablakon túlra.
A felkapcsolt lámpák immáron teljes fényességükben világítottak meg mindent. Hirtelen minden világossá vált. Láttam a közeledő város képét a távolban, amelynek kivilágított házai pulzáltak a téli estén.

Én pedig leszálltam, az összes álmommal, emlékeimmel és gondolatommal együtt.

Pár napon belül elérjük a hónap közepét, én azonban még arra sem vettem a fáradtságot, hogy a naptáramba beírjam a november szót. Zseniális szintre fejlesztettem a lustaságot, valamilyen szinten már büszke is lehetek magamra. Ilyenre nem sok ember lehet képes......
Tételmondatokban a hónapom: a szünet egészét betegen, itthon töltöttem, míg mindenki más kiélvezte a gyönyörű őszi időt; döntöttem a továbbtanulásomról; elmentem érettségi megtekintésre (88%); BME Nyitott laborok délutánján jártam; majdnem lekéstem egy vonatot - futottam, mint talán még soha; biliárdoztam!
Mind annyira meghatározó élmény volt, hogy egyesével külön-külön érdemelnének bejegyzéseket.. Idő hiányában azonban csak az utolsóról írnék: nem bántam meg, hogy végre beadtam a derekamat! Sokszor hívtak már, eddig mindig csípőből visszautasítottam, nem is nagyon gondolkoztam el rajta, szinte ösztönből válaszoltam. Most azonban mivel egy pillanatig bizonytalan voltam, és ez az érzés az órák teltével csak erősödtek, úgy döntöttem, egy próbát megér anyánál a 'kikérés'. És mivel ő nem állított akadályt az este elé, kicsit kétkedve, de elmentem.
Először furcsa volt, hogy csupán egy embert ismerek, míg mindenki más legalább kettőt. Zavarban voltam, nem tudtam mit is tegyek. Aztán persze szépen lassan felengedtem, és elkezdtem beszélgetni. Ez volt a legjobb, amit tehettem! Nagyon örülök neki, hogy meg mertem ezeket lépni. Mostanában a csendesebb, inkább a háttérben maradó, szinte ott-sem-lévő szürke senkinek próbálok lenni, ám néha - az alaptermészetemből adódóan - ez nem sikerül. És most az "igazi énem" felszínre került és barátkozni kezdett. Fantasztikusan éreztem magam! A nevetés, a játék, a társaság, mind-mind tökéletes volt! :)

Furcsa és érdekes dolog az, amikor nem tudunk elszakadni régi tárgyaktól/személyektől/érzésektől. Vagy lehet, hogy nem azzal van a probléma, hogy tudunk, inkább azzal, hogy nem akarunk?
A létezésünk részévé váltak, még akkor is, ha valamilyen szinten elárultak? (Itt még mindig nem feltétlenül személyre kell gondolni.)

Vegyünk egy példát: a plüssmackó aminek kisírhatjuk magunkat, amikor épp senki lélegző, emberi lény nincs a közelben, velünk van, 'meghallgat' és valahogy meg is vigasztal. Aztán egyszer a mackó nincs ott, ahol mindig. Ahol lennie kellene. Pedig oda tettük és nem szándékoztuk eldobni. Nem volt jel vagy bármilyen utalás arra, hogy nem lesz ott többé. Felnőttünk, akaratunkon kívül, így a mackó nem hallgat meg ezentúl. Egyedül kell megoldanunk minden problémát.

Ha ezt egy személyre akarjuk kiterjeszteni, akkor kicsit más lesz az érzés é a példa is. Ő nem úgy hagy el, mint a mackó. Szó sincs önszántából való távozásról vagy előzetes vállon sírásról. Egyszerűen szükséged van a jelenlétére, a mosolyára és a vele való beszélgetésekre. Majd hirtelen kerülni kezdi az embert. Nem akar jelen lenni az életében...
Ebben csak az a rossz, hogy mi továbbra is ragaszkodni akarunk hozzá... Ha megbánt, eldob.. Jelentéktelenné válunk számára... Akkor is!

Barátság? A mai társadalomban túl széleskörűen alkalmazzuk a barát szót az ismerősökre és haverokra is kiterjesztve.. Egy barátot nem tudsz elengedni, még ha ő néhanapján meg is teszi.. Így azt mondhatom, hogy mai értelemben véve a plüssmackó és az az ember, akit ennyire képtelenség elengedni, több mint barát.. egy meghatározhatatlan jelzőt adnék nekik. Egy sajátot, különlegeset.

Nem akarod elveszíteni az érzést, amit akkor érzel, ha az a valami/valaki veled van... a gondolatokat, amik miattuk a fejedben vannak. Mert annyira kellenek, mint a levegő! Vagy a csokoládé.. :')

...Vissza akarom kapni a mackómat! Minél hamarabb. Hiányzik.