Tájékoztatjuk, hogy ************ felvételi azonosító számon nyilvántartott elektronikus felsőoktatási jelentkezéséhez (e-felvételi) tartozó hitelesítő adatlapja megérkezett, annak feldolgozása megtörtént. A feldolgozás eredményét alább olvashatja:
A 2012. szeptemberben induló képzések általános felsőoktatási felvételi eljárásában az e-felvételi keretében benyújtott jelentkezése hitelesítésre került, ezzel kapcsolatban tehát további teendője nincs. A jelentkezési adatai a hitelesített állapotnak megfelelően betöltésre kerülnek a központi felvételi nyilvántartásba.
Tisztelettel: az Oktatási Hivatal megbízásából és nevében eljáró Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Kezdek rájönni, hogy amikor az ember ki akarja élvezni a pillanatot, akkor naná, hogy gyorsan telik az idő és hipp-hopp eljön a változás.
Sőt más dolgokra is fokozatosan ráébredek. Én egy hülye vagyok. Méghozzá nem is a gyengén-hülye kategóriából. Miért jó ez nekem? Semmiért. Akkor miért nem változtatok? Mert másnak jó. Ezzel a megfogalmazással csak annyi bajom van, hogy így úgy tűnhet, hogy én egy önzetlen, önfeláldozó ember vagyok. Ami pedig a legnagyobb valószínűséggel egy túlzás, mert gyarló ember vagyok, és mindenképpen van bennem egy bizonyos szintű önzőség. (Esetleg nevezhetném magam mártírnak, de azt meg totál megérdemlem.) De már megint elkezdtem keseregni és ez nem jó. Úgy érzem magam, mint pár hónappal ezelőtt - októberben... Meg vagyok rémülve, kapaszkodnék olyan szálakba, amik nem bírnak el és közben rettegek a zuhanástól....
tehát számozni kéne a bejegyzéseket, mert nem vagyok elég kreatív a találó címhez...
Vasárnap este. Ma annyi mindent kellett volna csinálnom, hogy az már szégyellnivaló dolog és én ebből mit tettem meg? Hát úgy a 30%-át sem.
Henyéltem. Szex és New York light. Hajmosás. Ebéd. Nasi. Tv. Gép. Felvi. BME. ME. Tv. Vacsi. Gép. Basszus! Rossz vagyok! Takarítanom is kellett volna! Meg angolozni... Mi lesz így velem? Ilyenkor valahogy értem, hogy mire gondolnak olyankor, amikor azt mondják, hogy nem fogom bírni az egyetemet. Vagy az életet. Fú.
I've to do something superb...
Holnap feladom postán a hitelesítő adatlapot az e-felvételihez. Huh. Nem lesz semmi..!
És várhatóan az egész hét ilyen lesz... Tuti, hogy matekból is írni fogunk, a zsigereimben érzem... Szerdán bízom benne, hogy Zsoltizok, csütörtökön szerintem kedves I-vel lesz találkozóm (vagy ha kitalálja, még a végén kedden, bár az érdekes lesz), pénteken pedig ha minden jól megy, akkor Dallas és billiárd. Közben az iskola halad, az órák mennek, az idő tellik, egyre több mindent kellene egyre rövidebb idő alatt végrehajtani.
Oké, ez az élet, de na, zokon esik.
Előttem áll még egy jó kis vita is a héten: tablófotózás. Valószínű, hogy a 37 fős osztályom elsőre dönteni tud majd. (Y)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum