Vasárnap este. Ma annyi mindent kellett volna csinálnom, hogy az már szégyellnivaló dolog és én ebből mit tettem meg? Hát úgy a 30%-át sem.
Henyéltem. Szex és New York light. Hajmosás. Ebéd. Nasi. Tv. Gép. Felvi. BME. ME. Tv. Vacsi. Gép. Basszus! Rossz vagyok! Takarítanom is kellett volna! Meg angolozni... Mi lesz így velem? Ilyenkor valahogy értem, hogy mire gondolnak olyankor, amikor azt mondják, hogy nem fogom bírni az egyetemet. Vagy az életet. Fú.

I've to do something superb... 

Holnap feladom postán a hitelesítő adatlapot az e-felvételihez. Huh. Nem lesz semmi..!

És várhatóan az egész hét ilyen lesz... Tuti, hogy matekból is írni fogunk, a zsigereimben érzem... Szerdán bízom benne, hogy Zsoltizok, csütörtökön szerintem kedves I-vel lesz találkozóm (vagy ha kitalálja, még a végén kedden, bár az érdekes lesz), pénteken pedig ha minden jól megy, akkor Dallas és billiárd. Közben az iskola halad, az órák mennek, az idő tellik, egyre több mindent kellene egyre rövidebb idő alatt végrehajtani.
Oké, ^{ez az élet}, de na, zokon esik.

Előttem áll még egy jó kis vita is a héten: tablófotózás. Valószínű, hogy a 37 fős osztályom elsőre dönteni tud majd. (Y)