Tanuljatok fizikát.

További információkért kattints az alábbi szóra:

Túlságosan is. Egyszerűen semmihez nincs kedvem. Ezt a bejegyzést is azért kezdtem csak el, mert már olyan rég nem írtam, hogy már én is elfelejtettem, hogy vagyok. Már megkívánja a lelkem, hogy pötyögjek egy kicsit.
Megjött az ősz. Kezd jó idő lenni. Komolyan! Én rájöttem, hogy ilyenkor érzem igazán jól magam. Meg tavasszal. Csak tavasszal azért jobb, mert már a hosszú szünidő gondolata kecsegtet mindenkit. Ez pedig most azért rosszabb időszak, mert mindjárt itt az érettségi. Szó szerint a nyakamon van.. És liheg a fülembe. Szeretném elzavarni, de nem tehetem. Tudom, hogy csak úgy tudok tőle megszabadulni, ha teljesítem a vizsgát, méghozzá a lehető legmagasabb százalékkal. Már nagyon kevés napom maradt, de mégsem félek jobban. Azt hiszem most képes vagyok hinni magamban. És ez jó.
Életem beszámolóját a családi nappal fejeztem be. Azután lévő nap az osztályom Monokra látogatott, hogy anyagot gyűjtsön a Maturandus [latin; jelentése: érettségi vizsgára készülő diák. Minden 11. évfolyamba járó Kossuthosnak készítenie kell egy "kiselőadást" Kossuth Lajos életéből, ennek hiányában nem kapja meg a szalagot következő évben.] vizsgához. Csendben voltunk, figyeltünk, hegyet másztunk, buszoztunk, "sarat másztunk", tavat néztünk, fotózkodtunk és hazajöttünk.
Mindezek után elérkezett a várva várt keddi napom, mikor is Niki barátném ideutazott. ^^

11. fejezet

Miután hazaértem, bezárkóztam a szobámba, elővettem a füzetet, majd ledobtam a táskát az ajtó mellé. Behuppantam az ágyamba és olvasni kezdtem: “Ha ezt a füzetet megtalálod, maradéktalanul juttasd vissza nekem! Julia “ Továbblapoztam…
“Kedves Naplóm!
Tudom, lehetetlennek tűnik, hogy én, akinek annyi barátja van akikre számíthat és akiknek mindent elmondhat, naplót írok. De ezek az események nem tartoznak rájuk…”
-Vic! Nem jönnél le? -szakított félbe Chase hangja. Leraktam a füzetet és a földszint felé lépkedtem. A lépcső alján tudatosult bennem, hogy Chase bizonyára azért hívott, mert elszöktem a családom házához.

Egen, ma volt a családi nap. Szemernyi kedvem sem volt hozzá, de végül is egész jó lett. Először is pocsékul indult a napom. Miután tök boldogan megtaláltam a megfelelő öltözéket, volt egy kis gikszer, és aztán bumm. Sírtam. Nagyon. Mire beértem a suliba tisztára kisírtam a szemem, aztán jött egy hittanóra. Végig kellett lelkizni. Tanár a végén odajött hozzám, hogy ha beszélgetni akarok, akkor keressem meg a nap folyamán bármikor. Mondanom sem kell, nem éltem ezzel a lehetőséggel.
Aztán végigültem egy semmilyen angolórát, amin elkészítettem a Nikinek szánt ajándékocskát.