A telefonhoz indultam, aztán megálltam. Ezt még jó párszor végigcsináltam. Volt, hogy már félig tárcsáztam is Zoe-ék lakását. Aztán döntöttem. Nem hívom fel. Mi értelme lenne? Nekem csak fájna, neki pedig lehet, nem jelentene semmit. Én nem mutattam azt, hogy haragudnék rá, szóval, ha rosszul érzi magát, nyugodtan felhívhat.
Visszaültem a zongorához. Belekezdtem egy új darabba és ismét egészen elmerültem benne. Nem hallottam többé a külvilág zajait, csak magamra figyeltem. Hallgattam, ahogy a levegőt veszem. Hasonlított arra, mint amikor valamilyen állat csapdába kerül és az életéért kezd küzdeni.
Tegnap koncerten voltam.
Először is le kell szögeznem, hogy maga a zene nem volt rossz, sőt egész jó volt - főleg mikor olyan számot játszottak, amit ismerek, viszont szerintem az énekhang kicsit fájdalmas volt. Nem akarok én senkit sem bántani, csupán nekem nem jött be. Néhol hamis, néhol ütemet vesztett, de a koncert ettől függetlenül élvezhető. Szóval nem volt sok para emiatt, csak hát na...én mást (bárki mást) állítanék erre a posztra.. :D
P.S. Köszönöm Esztinek és Szabinak, hogy hazakísértek!
Csak reggel kaptam ki kicsit apumtól, a késésért, de nem volt vészes.. : )
Valaki szóvá tette, hogy nem írok róla sok JÓT. :D Egyenlőre nem próbálom meg ezt bepótolni/helyrehozni, mert: ha minden jól megy, a szerdai napot vele töltöm és akkor majd megtudok róla sok JÓ dolgot. :D És akkor majd még túlzásba is fogom vinni! :D Legalábbis remélem, hogy elég sok jó dolgot tudok meg róla. :D
Mindenesetre eddig azt tudom, hogy: úgy tud nézni, mint Wednesday Addams - komolyan, nagyon olyan!!
Meghallgat, és emlékszik a dolgokra. :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum