'Keksz'
Nya, elkezdtem bepötyögni az élménybeszámolót a nyaralásomról - muszáj vagyok, egyszerűen annyi sok az élmény, hogy az idő múlásával tuti, hogy fogok belőle felejteni, és azt meg nem szeretném. Így is valószínű, hogy a két hét alatt már kiesett pár dolog...
2012.07.15. 18:11, anibella. |
Love is clockworks...
2012.07.08. 12:18, anibella. |
Papírok, italok, változások
Ennek is vége lett. Még emlékszem, mikor kis ötödikesként azon tűnődtem, hogy vajon befejezem-e egyszer a gimnáziumot. Hosszúnak tűnt az a nyolc év úgy előre nézve, de igazából nem volt az. Minden páros év gyorsabban repült el (legalábbis meg vagyok róla győződve másodikos korom óta, hogy ez törvényszerű), ugyanakkor a páratlan évek sem tartottak örökké - mint a mellékelt ábra mutatja. "Nyakunkon az érettségi!" - Na persze, kösz, hagyjál már. Körülbelül ennyi volt a reakciónk megannyiszor, mikor osztályfőnökünk híressé/hírhedté vált mondatát hangoztatta. Még van addig 8 év... 7 év... 4 év... 1 év... Fú, már csak fél év... Óh, holnap érettségi!... És túl vagyunk rajta. Nyolc év munkája befejeződött. Vagyis, igazából megadtuk az alapokat egy új élet kezdetéhez. De akkor is furcsa dolog ez. Nyolc éven keresztül minden egyes tanítási napon (ami valljuk be, nem volt kevés) ugyan azokat az embereket láttad, ugyan azokat a tanárokat, diákokat. Na jó, abba hagyom.
Szóval vége. Meg volt az összes érettségi, az egész osztályom érett lett végre. :)) Kezdődhet az élet!
...amit mi sikeresen el is kezdtünk péntek este - a banketten. Ettünk, beszélgettünk, aztán szépen lassan mindenki inni kezdett. Nekem egy rendkívül kalandos és vegyes italokban gazdag estében lehetett részem a következő személyek társaságában: Kitti, aki az elejétől a legvégéig velem volt; Fru, aki vigyázott rám, míg túl vidám voltam; Zoli, aki kivitt, hogy Fruval csatázzak; Regina, aki a pultos fiúval trécselt; Reni; Melinda; Peti; Nóra; a két új barátunk Tibi és Józsi, akiket Kitti nem kedvelt - nagyon nem.
Sok helyet bejártunk, kezdve a Lagúnával, majd Shamrock, Zenor, Móricz kert, végül a Jafi. Hm hm.
Tegnaptól minden más. Minden.
2012.06.23. 20:47, anibella. |
Rejtélyes számok ~ wtf?
Fura, hogy ha nem csinálok a bloggal semmit, akkor nagyon megugrik a látogatók száma. Ezek szerint népszerűbb, ha nincs gondozva egy lap, mintha írnék valamit - unalmas, amiket írok, vettem! xD
Kittinek üzenem, hogy mivel Őt érdekli, hogy mi újság a bloggal/velem, és mivel állandóan rám gondol (Tündérbogár vagy!), kénytelen vagyok pötyögni valamit. Na meg így Őt is megnyugtatnám, hogy nincs ennyi látogatóm. :D (Figyeld meg, úgy el fognak tűnni, mint a sicc!)
Mindenemellett felhívta a figyelmemet arra is, hogy hamarosan szülinapja van a blogomnak. 3 év, ejj, hogy elszállt!
2012.06.16. 23:16, anibella. |
Foci EB
a üzenete (21:48):
visszatértééééél
XY üzenete (21:48):
NEM
folytatódik a meccs
csak bejöttem mondani h nem jövök be
a üzenete (21:48):
oké
akkor várok tovább... :(
* beszélgetés folytatása közösségi oldalon*
-
na amíg nem térsz vissza
-
megpróbálok kitalálni valami abszurd történetet
-
-
az öreg labda az öltözőben pihent már ősidők óta
-
senki se figyelt rá soha, hisz' mindig újabbak és modernebbek kerültek birtokukba
-
az öreg labda még a hagyományos kinézetű volt, kicsit szakadtan, koszosan ücsörgött napról napra és csodálattal figyelte fiatalabb társait
-
azok nem néztek rá sosem, azon eseteket kivéve, mikor idősebb társukra tettek valami humoros és gúnyos megjegyzést, s hogy ezt megerősítsék, egy lenéző pillantással nyomatékosították szavaikat
-
az öreg labda azonban ekkor sem keseredett el, s igazán nem is tudott haragudni az újabbakra
-
úgy vélte, méltán jár nekik több figyelem és törődés
-
ezért hát a szekrény alól, félig leeresztett állapotában figyelte az eseményeket, ahogy a játékosok boldogan ünnepelnek vagy éppen csüggedten, idegesen ücsörögnek az öltözőben
-
ámulattal szemlélte, ahogy a labdák olykor-olykor visszatérnek az öltözőbe és mesélik kalandjukat
-
egy vasárnap délután
-
egy 6 év forma kisfiú tévedt az öltözőbe
-
és tátott szájjal olvasta a játékosok neveit
-
pár perc múlva megtalálta a labdákat is
-
s csillogó szemmel rohant ki
-
pillanatokkal később édesapját húzta be a helyiségbe karjánál fogva
-
s közben könyörögve kérte, hogy hadd legyen az egyik labda az övé
-
az apa sajnálkozva csóválta a fejét
-
mint ahogy később a hely tulajdonosa is
-
a kisfiú csüggedten, fejét lehajtva kezdett kisétálni az öltözőből
-
mikor az öreg labdát véletlenül megpillantotta
-
félszegen pillantott előbb apjára, majd a tulajra, végül ismét az öreg labdára
-
a két felnőtt férfi meglepődötten ment a labdáért és érdeklődve kezdték el nézegetni
-
rájöttek, hogy ez már réges régi, s hogy sok hasznát már nem vehetnék
-
-
az öreg labda kíváncsian hallgatta a spontán jött emlékeket és a kritikát
-
majd felismerte az édesapában az egyik régi játékost, kit valaha figyelemmel követett
-
fiatal éveire nem emlékezett ugyan, de a hallott dolgok és a hajdanán ismert férfi felidézték benne az érzést
-
a kisfiú végül a labdával távozhatott, az öreg labda pedig méltóságteljesen hagyta el megszokott helyét
-
vége
2012.06.08. 22:28, anibella. |
|