forrásom az internet volt, illetve a tankönyveim. ha esetleges egyezést véltek felfedezni, akkor ez emiatt van! a forrásoké minden jog, viszont ezt a fogalmazást én pakoltam össze, tehát az enyém is! :)

Kreón és Antigoné összehasonlítása

Szophoklész egy ókori költő volt. A műveiben a thébai mondakört dolgozza fel. Az Antigoné című drámája az Oidipusz király folytatása. A Labdakidák nemzetségét sújtó átkot meséli el. Az Antigoné drámai cselekménye előtt történik Oidipusz két fia közti harc. Az egyik fiú saját otthona ellen támad, hogy megszerezze a trónt, majd egymás kezétől esnek el. Így kerül a trónra Kreón. Ő Iokaszté testvére volt, aki Antigoné anyja volt. Trónra kerülése után azt a rendeletet hozza, hogy a városa ellen forduló fiút nem lehet eltemetni és siratni.

A történet a két főszereplő közötti konfliktuson alapul. Kreónt korlátlanhatalma teszi Antigoné ellenfelévé. A trónbeszédében azt hangsúlyozza, hogy a városban akarja a rendet, a nyugalmat és a törvényességet helyreállítani. Az első, zsarnok rendelete azonban gyanakvást kelt, mert az nem a város érdekeit szolgálja, csupán hatalmát fitogtatja vele. Ez a rendelet a város ellen támadó fiú eltemetését tiltja, amivel az istenek törvényeit bírálja felül. Az istenek úgy határoztak, hogy minden embert el kell temetni halála után. Ez egy ősi, íratlan törvény volt, amivel az emberi lelket kímélték meg a szenvedéstől, egyenlő jogot kaptak a végtisztességhez. A törvény része volt még, hogy az ember lelkéhez, halála után csak az isteneknek van joguk.

Antigoné olyan jellem, aki a Kreón parancsa által teremtett új helyzetben nem tud élni, mert számára az életénél is fontosabb az általa képviselt erkölcsi igazság érvényesülése. Antigoné a dráma főszereplője, tragikus hős. Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, s habozás, tétovázás nélkül dönt. A lány eltemeti és megsiratja testvérét, majd tudatosan vállalja a szörnyű megtorlást, elszenvedi a halálbüntetést.

Mikor Kreón megtudja, hogy valaki szembe mert szállni az ő rendeletével, nagy haragra gerjed. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok: hatalomvágya és megcsorbított tekintélye, uralkodói gőgje és sértett hiúsága küzd egymással, ez a belső harc pedig bosszúra sugallja. Arra gondol, hogy valamilyen vakmerő férfi temette el az áruló Polüneikészt.  Gátlástalan önzése egyre magányosabbá teszi az uralkodót, mint ahogy Antigoné is egyre jobban egyedül érzi magát, mert Iszméné is, a kar is és a nép is egyet ért vele, de senki nem mer szembeszállni Kreón hatalmával. A zsarnok király már nem a város érdekeivel törődik, saját tekintélyét félti.

Amikor Antigonét Kreón elé vezetik a lány semmit sem tagad, és büszkén vállalja tettét. A király a lány testvérét, Iszménét is bűnösnek tartja, mert úgy gondolja, mindenképpen tudott a bűntettről, és mégsem állította meg a törvényszegőt, vagy ő is segített neki mindenben. Iszméné felvállalja a meg nem tett vétket, és elfogadja a halálbüntetést, amit Kreón kiszab. Úgy gondolja, inkább a testvérével megy a halálba a többi testvére és a szülei után, minthogy egyedül maradjon ebben a világban, örökre magányosan. Antigoné elmondja, hogy Iszméné semmit sem tett, részben a harag miatt, amiért a lány gyávasága miatt tényleg nem állt ki vele az igaz törvény mellett, részben pedig egyedül akarta ezt véghezvinni, ha egyedül kezdte el. A kar észérveire, Kreón megkegyelmez Iszménének, de Antigonét halálbüntetéssel sújtja.

Kreón szerint az ember tetteit, cselekedeteit a haszon, az érdek, a pénz irányítja, míg Antigoné emberképe az önzetlenség, a szeretet. A hatalom áll szemben az erkölccsel.

A király ezek után a fiával kerül szembe, aki az elitélt lány vőlegénye. Kreón attól tart fia lázadni akar ellene, de Haimón hamarosan meggyőzi őt az ellenkezőjéről. Kreón észérvekkel próbálja meggyőzni apját, de ő hajthatatlan, és Haimón semmivel sem tud hatni rá. Kreónnak a hatalom és az attól való rettegés, hogy elveszti azt, már teljesen elvette az eszét. Így a fia bármit mondhatott, csak az ellenséget látta, minden szóban. Amikor a fiú azt mondta neki, hogy ha meghal Antigoné, akkor vele együtt meg fog halni valaki más is, ő már nem vette észre ebben az egyszerű közlésben a lényeget, hanem csak azt értette belőle, hogy őt fogják megölni, ha meg meri tenni. Fenyegetve érezte magát, mert tudta, hogy az istenek akaratával szemben cselekszik.

Mikor ezek után elővezetik Antigonét, a lány valódi érzelmei felszínre törnek. Nagyon fél a haláltól, és szörnyen sajnálja, hogy ilyen fiatalon kell meghalnia. Szereti életét, és fáj neki, hogy vége. Antigoné azért tette meg ezt a feláldozást, hogy testvérének megszerezhesse a végső tisztességet. Azzal magyarázza, hogy nem lehet több testvére az életben, hiszen szülei is meghaltak, azokat kell hát megbecsülni és szeretni, akik vannak vagy voltak. Férjéért és gyermekéért nem tette volna meg ugyanezt, mert őket lehet pótolni.

Teiresziász nyitja fel a szemét a királynak, akkor érti meg, hogy fia már elmondta neki ezeket, csak nem figyelt szavaira. Kreón megérti, hogy nem dacolhat az isteni törvénnyel, s maga siet, hogy jóvátegye, amit vétett.

Eltemeti a fiút, Polüneikészt, s kiengeszteli az isteneket. Eközben Antigoné megöli magát a kősírjában. Elkeseredésében úgy gondolja, már semmit sem tehet, és nem akar szenvedni. Nem hagyja, hogy Kreón akarata szerint keljen meghalnia, így saját maga dönt haláláról. Mire Kreón odaér a kősírhoz, hogy a lányt szabadon engedje már túl késő. A fia is megölni magát, majd a hír hallatára Kreón felesége is.

Kreón egy zsarnok király volt, aki csak a hatalommal, csak a saját érdekeivel törődött. Ha megszegik a rendeletét, úgy gondolta, mindenkit ugyanúgy kell megbüntetnie, ha családtag is az illető, mert rá ugyanúgy vonatkozik a törvény. Így akarta bebizonyítani korlátlan hatalma nagyságát. Számára csak akkor derült ki, hogy mi volt fontos az életében, mikor már mindent elveszített, ami számíthatott volna.

Antigoné épp az ellentéte volt. Tisztelte az isteneket és a törvényeiket, ugyanakkor, ha a szeretteiről volt szó, akkor olyan bátor volt, hogy életét áldozta értük egy zsarnok királlyal szemben.

Nem az istenek sújtanak le az igazi bűnösre, saját bűnei roppantják össze.

Felesége is fia halála miatt önmagát vádolja, ezért saját haláláért könyörög. Kreón összeomlása jogos büntetés, míg Antigoné a nem érdemelt büntetését kapta meg, a megmenekülés helyett.