Róma kialakulása, a királyság kora

Itália Európa déli részén, az Appenin félszigeten húzódik. A félsziget középső részén található Róma, a Tiberis folyó mentén, a Kr.e. 2. évezred környékén, az ókorban. Itália a Földközi-tenger középső részén található, ez által szinte kettévágja a Földközi-tenger medencéjét nyugati és keleti medencére. Fekvése kedvező, mert központi helyet foglal el az ókor fő közlekedési és kereskedelmi vonalában. Az itt élő népeknek inkább a földművelés volt a jobb, mert Itália partvidéke nem volt tagolt, így nem volt túl alkalmas a hajózásnak. Így a félsziget kiterjedt medencéit használták ki, mint például Etrúriát és Latiumot, mert ezek jó lehetőségek voltak a földművelésre. Az italikuszok (latinok) a Kr.e. 2. évezred végén vándoroltak be ide.

Róma fejlődésére a görögök és az etruszkok gyakorolták a legjelentősebb hatást. A görögök a gyarmatosítás során telepedtek le Dél-Itáliában és Szicíliában. A görög kultúra hatása közvetlenül csak a gyarmatosítás után érvényesült, de közvetetten az etruszkokon keresztül már korábban is.

Az etruszkok Róma szomszédságában éltek. A városállamokat, amiket alapítottak, fejlett városi kultúra jellemezte. A lecsapolt mocsarak területén virágzott a földművelésük, de a fémművességük is magas szinten állt. Az építészet mesterei voltak, ők alkalmazták először a boltozatot, s a rómaiak tőlük sajátították el ezt a technikát. A görögöktől átvett írásukból fejlesztették ki a latin ábécét.

Városaik élén királyok álltak, akik az erős arisztokráciával együtt kormányoztak. A római hatalmi ereklyék jelentős része etruszk eredetű, mint például a bíborszegélyű tóga és a trónszék.

Vallási életük is hatott Rómára. Az etruszkok temetések alkalmával viadalt tartottak, s később a rómaiak minden vallási tartalom nélkül, ezek mintájára szerveztek gladiátori játékokat. Etruszk hatás a jóslás hangsúlyos szerepe is.

Az etruszkok hatalma a Kr.e. VIII. században megerősödött, kultúrájuk virágkora a Kr.e. VI. századra esett. Ebben az időben Róma élén is etruszk uralkodók álltak. A Kr.e. VI. század végén a görögök csapásokat mértek az etruszkokra, s ezzel elindult a hanyatlásuk. A mondai hagyomány szerint Rómát Kr.e. 753-ban alapították.

A mondák szerint Róma első királyát, Romulust még hat követte. Közülük az utolsó három etruszk királyt, valós személynek tartják.

Romulus Róma lakóit több csoportra osztotta. Elválasztotta származásuk szerint és egyéb erényeik szerint (van-e gyermekük, vagyonosak-e, szegények-e, hitványak-e) őket. A kedvezőtlenebb helyzetben lévőket plebejusoknak nevezte, ami a görögöknél a démoszt jelentette, azaz a köznépet. A vagyonosabbakat patríciusoknak nevezte (patres- atya), vagy a koruk miatt, vagy pedig azért mert nekik volt általában gyermekük, illetve mindkettő együtt.

Mindezek után törvényekkel szabályozta a felek teendőit.

A patríciusoknak az volt a feladatuk, hogy viseljék a tisztségeket, a város ügyeit figyelve, vele együtt intézzék a közügyeket, igazságot szolgáltassanak és ellássák a vallási vezetők szerepét.

A plebejusok, szegénységük miatt, és mert nem értenek hozzá, nem viselhetnek tisztséget, ehelyett műveljék a földeket, vigyázzák a nyájakat, és végezzék az ipari teendőket. Nem rendelkeztek polgárjoggal, így nem voltak politikai jogaik sem.

A földbirtokos családok alkották a patrícius réteget. Soraikból kerültek ki a senatus tagjai, a király tanácsadó testülete. Ők katonáskodtak, mert a hadi felszerelés drága volt.

Sajátos helyzetű réteg volt a kisebb vagyonnal rendelkező cliensek, azaz pártfogoltak. Ők a patríciusoktól függtek, és azok támogatását élvezték. Engedelmességgel tartoztak pártfogójuknak, és különféle feladatokat kellett elvégezniük nekik.

Az utolsó királyt Tarquinius Superbus-t, Kr.e. 510-körül űzték el a patríciusok. Rómában arisztokratikus köztársaság jött létre.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés