Ancsy a tengerparton sétálgatott. Héri a távolból figyelte (távcsővel). Szerette volna magához ölelni, de félt, hogy Ancsy nem érez iránta semmit.
Ancsy most nem erre gondolt. Hullámos fürtjeit csavargatta ujja körül. (tegnap csavarta be édesanyja) Kék selyemruháját könnyedén lebegtette az enyhe, tengerparti szél. Mezítláb volt. Talpa lágyan mélyült a puha homokba. Fürödni szeretett volna. Levette selyemruháját. Lila fürdőruhája gyönyörűen alkalmazkodott kékre festett körmeihez. Besétált a vízbe. Egy kis tengericsillagot pillantott meg a mélyben. Furcsa színe volt. Kék. Ilyen színű csillagot még nem látott. Meg akarta szerezni. Nagy levegőt vett. És lemerült... Vissza kéne fordulni. De ekkor a csillag vonzotta... beszippantotta... Ancsy sikított... elfelejtette, hogy vissza kell tartani a levegőt. Megfullad? Elájult.
Héri nézte a sima víztükröt. Mikor bukkan már fel? Egyre idegesebb... már fel alá járkál. Utána kéne ugrani, de mi van, ha csak... csak mi? Egy ember nem bír a víz alatt ennyi ideig maradni... Ha még él? Csak elájult? És akkor?... szájon át kell lélegeztethetné... hirtelen mosoly suhant át az arcán... de máris visszanyerte komolyságát. Határozott... rohan. A parton megtalálta Ancsy kék selyemruháját. Vetkőzött (nem pucérra), a pólóját odadobta a selyemruha mellé. És belevetette magát a habokba. Nem akarta, de kinyitotta a szemét a vízben. Először szörnyű volt... aztán megszokta. Ancsyt kereste. De nem látott semmit.
De igen... a csillag. Ott volt... Lehet, hogy köze van Ancsyhoz?
Érte nyúl. És ő is eltűnik.......
II. A boldogság szigete
Ancsy kinyitott a szemét. Felült. Körülötte virágok és Héri... ott feküdt.
Mozdulatlanul, oldalra fordulva. Szeme be volt csukva. Ancsy körülnézett. Hol lehetnek? Visszafordult Héri felé. Elmosolyodott. Odasétált a fiú mellé. Leguggolt. Tétovázott... megérintse? Beletúrt a hajába. A fiú nem ébredt fel... Lehet, hogy meghalt? Hozzáér a kezéhez... jéghideg.
- Jajj! - sikított fel - Ez meghalt! - kiáltott a levegőbe.
De ekkor Héri kinyitotta a szemét, és felült. Ancsy rámosolygott.
- Hello - mondta Héri zavartan. (És vigyorgott közben.)
Ancsy majdnem elájult örömében. Héri hozzászólt? A fiú megszólalt:
- Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb időpont, de... nem szeretnél... véletlenül... járni velem? - amint ezt kimondta, ráébredt, hogy mit is mondott... bőgni akart... legszívesebben elsüllyedt volna. Mi van, ha Ancsynak nem tetszik? De nem... egy macsó nem bőg. Ezt kívülről persze észre se volt vehető. Héri tűnődését, gondolatait, inkább vitatkozásait magával, Ancsy zavarta meg. Apró, sikkantás szerű hangot adott. Annyira magánkívül volt, hogy azon kapta magát, hogy átölelik egymást. El akarta kapni a karját (egy hölgy nem adja magát ilyen könnyen, kicsit kínozza még szerelmes udvarlóját) de itt senki sem látta őket... legalább is ők így tudták... Mikor véget ért a "nagy ölelés" (kb. 2-3 óra), elkezdtek tanakodni, hol is lehetnek. Elmesélték egymásnak, hogy kerültek ide. Nevetve következtették ki, hogy a csillag a hibás!
Ekkor jöttek a gondok! Mivel rájöttek, hogy egy lakatlan szigeten vannak, eszükbe jutott, hogy: majd éhen halnak, hűvösödik és Ancsy fürdőruhában, Héri alsónadrágban van, nincs tető a fejük felett. Megegyeztek, hogy keresnek élelmet és ruhafélét. Elindultak, kézen fogva. De így elég nehéz volt ezt csinálni. Ancsy javasolta, hogy engedjék el egymást (egy kicsit), és váljanak ketté. Héri vonakodva, de belement. Elindult. (Ellenkező irányba, mint Ancsy.) Már messze járt, mikor a háta mögül Ancsy sikítását hallotta. Eszeveszetten rohant a hang irányába...
III: Mások is vannak itt?
Hol is tartottunk? Jaa: Rohant.
Közeledett a sikítás felé. Ancsy hangja az agyvelejéig hatolt. Félt, hogy későn ér oda. Rettegett és egyre gyorsabban futott. Megérkezett. A homokban dulakodás nyomára lett figyelmes.
- Ancsy!!! - kiáltott mindenfelé. - Hol vagy???
- Itt vagyok! - kiáltott Ancsy a távolból - Segíts! Kérlek!
Héri a hang felé vette az irányt. Odaért. Nagyon meghökkent... kígyóra, vagy valami kis bogárra számított. De szerelme egy fa ketrecbe zárva lógott le egy magas fáról.
- Megmenetelek! - fut a lány felé.
- NE!!! - szólt Ancsy - Csapda!
De elkésett. Héri lép még egyet. És a csapda "életre kel"... a távolból nyílvessző suhan a fiú felé. Eltalálja. Nem, csak súrolja. (huh) A nyakát érinti az éles penge. Héri felszisszen... nyakából szivárogni kezd a vér... De máris jön a következő nyílvessző. Egyenesen a szíve felé tart... Ancsy sikít... fél... mi lesz?
Hérinek jók a reflexei... félreugrik... de ezzel másik csapdát aktivált. A földből hegye farönkök álltak ki, és megakadályozták az Ancsyhoz való eljutást.
Az utolsó csapda: lengő farönk. Héri pont most állt fel. Telibe találta. Elájult.
- Héri!!! Héri!! HÉRI!!! - kiáltott Ancsy. - Szólalj meg!... - mire ezt elmondta már zokogott.
Csend...
A fák közül előtűntek a Rabatok. (Ezek a lények csinálták a csapdákat.) Hogy néznek ki?: Barnás- vörös, pikkelyes bőr; piros szem; két lábra állva járnak.
Hérit elvonszolták... lábainál fogva...
IV. A Rabat telepen
Héri kezdett ébredezni... körülnézett... hol lehet? A Rabatok "főhadiszállásán" volt. Fejjel lefelé csüngött a plafonról. Nem, nem alva járt. A Rabatok kötözték oda. Nyakából még mindig szivárgott a vér.
Állítsuk le egy kicsit az időt, és had meséljek a Rabatok "kultúrájának" keletkezéséről:
Volt egy férfi, még a IV. században. férfi óriási szerelmet érzett, egy Fatma nevű lány iránt. Rengeteg verset, dalt, és levelet írt neki. De a lány nem őt szerette, sőt, eljegyezve is másnak volt. És mikor a férfi megkérte, hogy szökjenek el együtt, a lány nemet mondott. Sőt. A jegyesének is elárulta udvarlóját... A férfit börtönbe zárták. A börtönben megfogadta, hogy bosszút áll, és elpusztítja az emberiséget...
Mikor kiengedték, bezárkózott és 5 évig nem is látták. Egyetlen ember, az öccse mehetett be hozzá, minden nap délután 2 órakor. Ételt vitt be neki, és elmondta, hogy van a hölgy, kit a börtön előtt imádott.
Nos Fatma jól volt. Hat éve házas, hozzáment jegyeséhez, sőt: egy három éves lánya is volt. A kislányt nagyon szerették és féltették. Persze erről is tudott a férfi. Öt év után kijött a házból, de nem egyedül. 153 Rabat kíséretében. Mindenki megrémült. (Nem alaptalanul.) A férfi intett, és a Rabatok megkezdték a "munkát". Senkinek sem kegyelmeztek, csak vezérüknek. A férfi magához vett 7 Rabatot és elindult a Fatma háza felé... dióhéjban ennyi a Rabatokról...
Szóval csüng... ami azt illeti... kezdett megint elájulni, megpróbált lendülni, hogy elérje a falon lógó élesnek látszó valamit... de elhagyta ereje...
V. Addig Ancsy
Hagyjuk Hérit... úgysem szalad el... (ez gonosz vicc volt) ugorjunk Ancsyhoz... hol is van? Mit is csinál? Lapozz vissza... Ááá meg is van.
Éppen ki próbál szabadulni a ketrecéből. Hogyan? Holdacska alakú fülbevalójával vágja a ketrecet összetartó kötelet. (Kb. 5 órája... de ő nem adja fel... milyen hű...)
- Kész! - mosolyodott el... - nem hiszem el, hogy sikerült!
Lendületet vesz... és átugorja a facölöpöket. Visszarakja a fülbevalót... hátha kell még. És fut.
Nem tudom, miért szereti azt a srácot... van sokkal aribb fiú... egy millióval szebb... többel... (Ez mindegy...)
Hova fut?... Hérihez. Honnan tudja, hol van?... A szerelem olyan fura képességekkel ruház fel... el sem hiszed... Ancsy sem hiszi el... de érzi, hogy hol van a szerelme.
Addig a Rabatok főhadiszállásán. Héri megint felébred... óriási gondja van... (pisilnie kell) megpróbál megint lendülni... csak egy kicsit kellett volna még nyújtózni... De a kötél elszakad... puff.
- ÁÁÁuu. - ... kiköti a lábát... - Hülyék ezek az UFO-k... - mosolyog markába. Feláll, és nagyon lassan kioson a "faluból". Egyszerűbben, mint gondolta. A Rabatok most sziesztáztak... Amikor kiért a területről, lassított a léptein.
- Nagyon hülyék ezek az UFO-k.- és elmegy egy bokorba...
VI. Tíbor
Miután Héri "végzett", elindult. Azt gondolta Ancsy még mindig őt várja. Bezárva. Ez hajtotta. Fut - szalad - kifullad - megáll.
- Mi van, ha... ha... már Ancsy nem is él??
De valami megüti a fülét...
- Ez... ez... RÁDIÓ!!! - és rohan a hang irányába.
És tényleg... Rihanna- Umbrella című száma terjedt a levegőben és hívott táncra mindenkit.
Ez a szám életre keltette az erdőt, a fákat, a folyót, a köveket. Héribe is lelket öntött, új erőt, új reményt, új emlékeket. Már három perce futott... mindjárt vége a számnak.
- Valaki... HAHÓ! - kiáltott Héri... Vége... a szám véget ért. De most új ütem lép elő. 50 Cent! A "dal" közepére odaért! Egy barlangból jött a hang. Héri nem is tétovázott... félrehúzta a fű függönyt. Tágra nyitotta szemét. Erre tényleg nem gondolt. Egy igazán civilizált fiú (srác), a legdivatosabb ruhákban épp a legmodernebb számot hallgatta és közben a legszexisebb táncot lejtette.
- HAHÓ - üvöltötte Héri az idegen felé.
Mikor a srác észrevette az "idegent" barlangjában, lehalkította a távirányítóval.
- Hella - köszönt rá Hérire. Erre a hősünk köpni-nyelni nem tudott. - Tibi vok. Hát te? - mondta a srác.
- Szia én... én - úgy látszik Héri elfelejtette becses nevét! :)
- OK, értem, ülj le. Csak nyugi... Gondolom nem bírod az 50 Cent-et... semmi gond... van ilyen. Mit rakjak be? Eminem?
VII. Hupszika
Ancsy óvatosan surrant a telepre.
- Melyik buckában lehet? - elindul az egyik kuckó felé. Hirtelen eléugrik egy Rabat. Ancsy annyira megijedt, hogy sikított. Erre egy csapat Rabat termett ott. Körülvették Ancsyt.
- Segítség! - kiált.
Ekkor motorzúgás hallatszott. A Rabatok érdeklődve füleltek. Egyszer csak a lombok közül "előrepült" Héri és Tibi. Min? Egy Harley-n és egy quadon... Nem. Nem Héri ült a Harley-n. Ő a quadon, Tibi a Harley-n.
- Szija Ancsy! - kiált oda Héri, és közben már nyújtja is a kezét, hogy felsegítse a quadjára.
- Ő a csaj? - kérdezi Tibi, közben elhajít egy füstbombát. Remekül dob. Pont a rémült Rabatok közé. - Na patt fel, és húzzunk a sunyiba.
- Ja... ő itt Tíbor... - mondta Héri.
- Nem érünk rá! Majd később ismerkedünk! - szólt Tibi.
Ancsy felpattan Héri mögé... erősen belekapaszkodik és egy nagyon óvatos, látni is alig látható puszit cuppant szerelmére, aki mindig a legjobbkor jelenik meg... Azért Héri érezte és ettől annyira fellelkesedett, hogy hirtelen beletaposott a gázba és szinte fénysebességgel száguldott a barlang felé. Az odú előtt akkorát kellett fékeznie, hogy előre esett. Végigbukfencezett a füvön... feláll... forog vele a világ.
- Hupszika - mondja Ancsy a quadról. - Jól vagy?
- Pe-pe-persze... - mondja Héri és elájul.
VIII. (nincs cím)
Amikor Héri felébredt, és körülnézett már sötétedésre járt az idő. Azt gondolta, tüzet kéne gyújtani... talált is egy kevés halomba rakott fát. Fogott két követ, és ahogy a doc. filmekben látta, ütögette egymáshoz. Ekkor egy hang szólt mögötte:
- Mit bénázol azzal? - kérdezte Tibi, és a kezébe nyomott egy doboz gyufát. Aztán a zsebébe nyúlt, és kivett belőle egy öngyújtót. Azt is odaadta.
- Kössz! - Mondta csodálkozva Héri. De már nem volt kinek, Tibi olyan gyorsan, ahogy ott termett el is tűnt. Nem sokáig. Pár pillanat után kijött a barlangból két pohárral.
- Cola. Kérsz? - nyújtotta oda Hérinek az egyik poharat.
- Thx. - vette el a poharat Héri.
- A csajod elment bogyót szedni.
- Egyedül?
- Jah. Hiába mondtam neki, hogy van kaja, nem fogta a dolgot.
- De... baja eshet!
- Nyugi van! Adtam neki géppuskát. Azt hiszem, tudja használni. Amúgy meg mindjárt jön. Azt mondta, ha feljön a hold, indul vissza, és a hold már 15 perce fenn.
- Hogy lehet, hogy... - szegény Héri, egy mondatot nem tud elmondani.
- Hogy ennyi cucc van itt?
- Igen.
- Tíz sem voltam mikor ide kerültem. Alig emlékszem, hogy. De az óta megtanultam egyet s mást: Vannak a mi világunkban... hogy úgy mondjam, kapuk. Amik idehoznak. Gondolom ez már neked is leesett. A csaj mondta, hogy valami csillag a hibás. Szal ezek a kapuk szét vannak szórva a Földön. Ezek a kapuk sok cuccot ide teleportálnak. Például: egy kavics. Olyan ártatlannak látszik. Ráállítod a Harleid. Reggel a kő aktiválódik és… volt Harlei nincs Harlei. Erre a szigetre teleportálja. Oda, ahol ti is voltatok először. A rétre. Én csak annyit csinálok, hogy dél körül kimek a rétre és összeszedem a tárgyakat. Ezen a szigeten is vannak kapuk, amik visszavisznek. De csak max 2 embert. Évek óta keresem a kapukat. Eddig egyet sem találtam. Egyszer idejött egy kölök, még pólyás volt. Azt is behoztam. Három hónapig volt itt… A kis mázlista talált egy kaput… az eltűnése előtti nap jött ment itt fel alá a „teraszon”. Tiszta jó volt, hogy itt négykézlábolt össze vissza. Egyszer az talált egy fadarabot zöldmohával a tetején. Először bekapta, aztán zsebre vágta. Este beraktam a helyére, (mert csináltam neki ágyat) azt kérte, hogy adjam oda neki a babát. Babára mondjuk nem hasonlított, de odaadtam. Az meg fogta a kezében… Reggelre nem volt meg. De a fát is vitte… így én itt ragadtam.
Időközben megérkezett Ancsy is. Még beszélgettek egy ideig, aztán bementek aludni.
IX. (nincs cím)
- Psz! Psz!
- Mivaan! – kérdezte Héri, és kezdett kimászni a takarók közül. Hatalmasat áásított.
- Gyere. Keressünk kaput. Most kezdenek villogni. A macád most marad itt Alig aludt még valamit.
Héri kimászott az ágyából.
- Vedd fel ezt.- nyújtott oda Tibi egy adag ruhát.
Héri elvette, megnézte: fekete túracipő, fekete farmernadrág, fehér zokni, és egy…
- Ez rózsaszín! – mondta Héri felháborodva.
- Tudom! Az őserdő közepén akarsz divatolni???
- De… rajtad normális ruhák vannak.
- Azok az én ruháim… Én szereztem. De… ha alsógatyában akarsz jönni…
- Ez így csalás…- mondta durcásan, és magára húzta a darabokat… aztán magára nézett.
- Virágos???
- Jajj ne pattogj már! Kifejezetten jól áll… csak kicsit buzis… Hagyok a csajnak is ruhát. – mondta és félre húzta az egyik függönyt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum