Vannak olyan dolgok, amit az ember már nem tud kibeszélni magából. Mégpedig azért nem, mert akkor a hallgató reagál az elmondottakra, megpróbál meggyőzni arról, hogy őrültségek miatt emészted magad, bizonygatja, hogy minden rendben lesz, adja a különböző tanácsokat, hogyan oldd meg a problémát. De mi van, ha nem is akarod megoldani? Mi van, ha valamilyen szinten Te magad gerjesztetted a problémát? Változtatnál a dolgokon, de tudod, már túl késő az egész. Rájössz, hogy valójában Te akartad, hogy így legyen. És tudod, hogy azért törekedtél erre, mert akkor még józanul gondolkoztál. Akkor még tisztában voltál vele, hogy ez így a helyes. Nem a kényelmes, a kellemes, hanem pusztán az, amit tenned kell. És most fáj, mert rossz érzéssel tölt el, hogy hiányzik a régi állapot. Az érzés, amitől akkor féltél.

Szeretnék csak simán ráírni. Látom, hogy fent van és ez zavar. Bár mikor meg nem elérhető, arra várok, hogy az legyen. Azt a tanácsot kaptam, töröljem le, egyszerűen. De képtelen vagyok rá... Akkor kellett volna megtennem, mikor még haragudtam rá.