Jam, ezt a napokban realizátam. Fantasztikus, mivel mindig is utáltam. Hülyeség ez az 'adjunk ajándékot a másiknak, mert ez a szokás'. Én azért akarok ajándékot adni, mert szeretek valakit, mert fontos nekem, és nem azért, mert ez a tradíció. Ómájgád, hát ez az egyetlen nap az évben - a szülinapokon és névnapokon kívül - amikor úgy érezzük, hogy "jé, há' adni kén' valamit ennek a fazonnak!"?

Ma vásároltam. Ajándékot. Fú, hát érdekes érzés volt. Nem tudom, nekem nincs karácsony hangulatom. Ez olyan szörnyű?

Másik: elkezdem a "felnőtt létet". Azaz: ügyintézek. Eddig bármikor jött anya olyasmivel, hogy "menj már fel a városba és vedd meg ezt meg ezt" vagy "fizesd már be a csekket/add fel a csomagot/inézd már el ezt vagy azt" én csak annyit mondtam: "óóó, de most nincs kedvem...". Az elmúlt pár hétben azonban igyekszem kivenni a részemet ezekből illetve megtapasztalni egyes szituációkat, amik még tuti jól jönnek majd az életben. Hát, lehet, hogy túl későn kezdtem el, de talán a személyiségem ezt kívánja meg. :) Majd kiderül.. :)