Az idő relatív. Haha. Igen, az, és most ez a lehető legjobb nyitómondat.

Ha boldog az ember, gyorsan peregnek a percek, órák, szaladnak a napok, hetek. Ha szomorú vagy, az idő teljesen kifordul magából. Azt sem tudod merre vagy, és mikor kezdődött a nap, egy örökkévalóságnak tűnik egy csendes perc, és végtelenségnek egy szomorú óra.

Szerencsére nálam most az előbbiről van szó, mert boldog vagyok. Nagyon. Ami kissé a sors fintora, hogy pont a jó dolgoknál rövidül le az az idő, amit érzékelni vagyunk képesek. De ezektől eltekintve, csodálatos érzés, még ha csak sok-sok emékkép ömlesztve marad meg.

...Vagy én vagyok az egyetlen, akinek a keserű, sírós pillanatokból/napokból minden megmarad, az igazán gyönyörűeknél pedig csak jelenetek, érzések maradnak meg? Lényegtelen, végül is...

Köszönök neked minden egyes érzést, másodpercet!♥