Van az úgy, hogy ha az ember nagyon akar valamit, akkor akármit is tesz, akárhogy is próbálkozik, csak azért sem sikerül. Ha mindent belead, akkor sem sikerülhet. Lehet nevezni sorsnak, Murphy törvényének, Isten akaratának, szükséges rossznak/jónak; egy a lényeg: létezik. Ezt a tényt mindenki máshogy viseli, függően attól, hogy mennyi ilyet kap az élettől és ezek milyen irányba terelik.

Fel lehet fogni ezt többféleképpen... Örülhetünk neki, még ha úgy érezzük, hogy az életünk lehetne szebb is - sokkal szebb -, mert lehet egy olyan árnyalatot érzünk abból a földön túli törődéből, amire nem számítunk. Ugyanakkor talán nyűgként is felfoghatjuk. Miért szól bele az univerzum az életünkbe? Miként történhettek volna a dolgok, minden beavatkozás nélkül? Igen, talán nem ismerem meg ezt vagy azt a személyt, de lehet, hogy akit én akartam volna megismerni, és csak a sors lépett közbe, sikerült volna - és ma is beszélnénk. Vagy bármi.

Milyen felső erő lehet, ami terelget minket? Nem egyszerű kérdés. Talán nincs is rá válasz. És van rá esély, hogy jobb is ez így...