Novellázni akarok. Nagyon. Annyira hiányzik az az érzés, amikor belekezek egybe, és várom, hogy jöjjön a folytatás. Úgy értve, hogy amikor írok - vagy épp nem írok, de gondolkozom - és egyszer csak 'látom' magam előtt a folytatást, az szerintem nem hasonlítható máshoz. Számomra a szereplők léteznek - de ne nézzetek valami elmebeteg alaknak, csupán mivel én alkottam őket, ismerem is a jellemüket, és mindent tudok róluk - és hiányoznak; főleg az a rossz, amikor nincs aki hiányozzon. És most pont így vagyok ezzel. Egyszerűen annyi dolgom lenne, hogy levegőt venni is csak néha szabadna időtakarékosság céljából - és mégis, most itt ülök és írom ezt, vagy beszéletek a barátaimmal - illetve a pislogásról is le kéne szoknom. Ezek ugye egyrészt lehetetlen dolgok, másrészt pedig, mint ahogy említettem, nem mindig foglalkozom a megfelelő dologgal. Ez is egy olyan pillanat. Volt. Vagy legalábbis igyekszem mostmár kicsit a 'fontos' dolgokkal törődni. Mondjuk.. annyira nem ronthatom el a dolgokat, ha az átlagom 4,92 lett... : ) De mostmár a két érettségire kell gyúrni. Hajaj. Nehéz ez az emelt. Főleg így, minden programozás alap nélkül. Eléggé kellemetlen ilyen rövid időintervallumon belül megtanulni mindazt, amit más 3-4 éven keresztül tanul. Nekünk meg van 5 hónapunk. Se. Az angol meg.. Attól félek, túl kicsi a szókincsem... Nem tudom, mi lesz ebből.. : /

Na de, elég ebből a savanyú hangulatból. Emberek! (Illetve más idegen lények, akik ezt a kesergő bejegyzést olvassák.. :D) Mosolyra fel!