- nincs cím -

A vonaton ültem. Még mindig féltem, hogy rossz szerelvényre szálltam fel, de nem zavart. Az évek során ehhez a fajta izgalomhoz már egészen hozzászoktam, pedig nem kellett volna, Tudtam, hogy mindennél fontosabb, hogy eljussak abba a bizonyos másik városba, így hát nem volt más választásom, minthogy vonattal átdöcögök. Fontos volt ez az út. Meg kellett tennem, érte. Ő annyiszor megtette ugyan ezt értem, most végre viszonozhattam. A hangszóró ismét megszólalt, és a jól ismert hang megismételte az információkat. Csak reménykedtem benne, hogy jó helyen vagyok. A velem szemben ülő öreg néni barátságosan mosolygott rám, aztán kinézett az ablakon. Én is kinéztem. Pár héttel ezelőtt még csak ott álltam lent, és néztem, ahogy elmegy. Most majd ő nézi, én pedig mosolyogva integetek majd neki.

Ez a kép egészen megnyugtatott. Nem ronthatom el annyira, hogy rossz vonatra szállok fel. Ennyire bamba még én sem lehetek. A vonat egyszercsak lassan elindult. Egyre jobban gyorsult, és a házak egyre jobban ritkultak. A fák zölden világítottak a júliusi napfényben. Reggel 10 óra sem volt még, de a fények déli napsütés erősségére emlékeztettek, és a hőmérséklet is nagyon magas volt. Az ablak félig le volt húzva, a szél az egész arcomat hűtötte. Kellemes volt, ahogy a hajamat egészen összeborzolta. Becsuktam a szemem, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon hányszor fogom még ezt az utat megtenni. Reméltem, hogy minnél többször.
Ismét a tájat kezdtem szemlélni. A vonat csak döcögött, s a fák szűnni nem akaróan töltötték be a tájat, az út mind két oldalán. Elsuhantunk melllettük, mintha nem számítana, hogy ott vannak. Pedig épp ez teszi különlegessé ezt az utat. A természet átveszi a hangulatodat. Láttam, ahogy a fák velem együtt örülnek. Kisebb településeken megálltunk ugyan, de az út mégis oly rövidnek tűnt. Mindig hosszabbnak képzeltem el. Jól esett, akármennyire is féltem az eljövő dolgoktól, izgalommal töltött el a tény, hogy nemsokára ismét vele lehetek. Igaz, ennek meg kellett volna nyújtania az utat - a fejemben - de nálam ez másképpen működött.

...

nyilatkozat:
ha bármilyen részlet is egyezik a valósággal, az csupán az én és nem a véletlen műve. :) kicsit tapasztalat alapján íródott, kicsit a fantáziám szüleménye. hogy mi az igaz belőle, azt csupán én tudom. :)