hi!
a mai, mint ahogy a cím is mutatja, igen rövid lesz. csak gyorsan eírogatok pár gondolatot. mint pl. hogy a mai nap átlagosan sz.r volt, ami már szinte tényleg megszokott. nem volt első óra, ez egy pozitívum; második órán kémiából témazáró, jellemző; tesin röpiztünk, volt már jobb is; az angol elmaradt, tudtam Jaslene-t írni, de összetörtem a púderemet... -.-"; matekon házit ellenőriztünk, meg szinuszos cuccokat oldottunk meg, én pedig kitaláltam egy alternatív (és helyes!) megoldást, ez jó volt; a magyar elmaradt, csodálatos élmény, Jaslene-t elemeztünk ebben és a következő órában is... nagyjából ennyi a napom címszavakban.. :)
deee... a tegnapi nap szép volt, ha jól emlékszem. ja igen, portás voltam. ez annyit tesz, hogy ülök a hideg folyosón és várok, hogy valaki feladatot adjon. mint pl. menjek ki a kisboltba ásványvizet meg energiaitalt venni, vagy menjek el fénymásoltatni, vagy keressek meg emberkéket, szóljak ennek vagy annak, és a többi haszontalan dolog. :D egy kicsit uncsi volt, de írtam pl. akkor is Jaslene-t, meg tanultam a kémiára. meg rettenetesen fáztam. még az automatás kakaó sem segített. :S tanulság: ha tudod, hogy esik ez eső, és hideg van, és portás vagy a hideg folyosón, öltözz fel olyan melegen, mintha egy hűtőszekrénybe készülnél!
tegnap vettem egy plüsspandááát! :) egyemmegolyancuki! :) imádom! még kis bambusz is van a kezében. :D
ja, meg Esztertől szülinapomra kapok muse-os pólót! :D yippíí!! :D
két minta között vacilálok, és nem tudok dönteni.. mindkettő annyira szupi, hogy fogalmam sincs, hogy melyikre voksoljak..
az egyik egy kicsit lányosabb, szerintem nagyon édes, hogy olyan, mintha szívekből lenne a virág, meg van a másik, amelyik meg igazán tükrözi a muse-hangulatot. segítsetek! előre is köszi! :) :D mostmár megyek, jóéjt.

xoxo
anibella.

ps.

Starlight in the darkness - Csillagfény a sötétségben

- Szia, anya.
A döbbenettől mozdulni sem bírtam, és a leülésre tett kísérletem kudarcba fulladt. Álltam és néztem… a lányomat. Tudtam, hogy nem hazudik. Éreztem legbelül. A lányom, ehhez nem fért kétség. Láttam a mosolyán, a szemén, amely most egy kis félelmet sugárzott. Erőt vettem testemen, lelkemen, és befejeztem a mozdulatot. Leültem, pont úgy, mint ő. Rámosolyogtam, mert az arcizmaim hamarabb engedelmeskedtek, minthogy meg tudtam szólalni. Aztán vettem egy mély levegőt.
- Mire válaszoltad azt, hogy igen?