Starlight in the darkness - Csillagfény a sötétségben

Csendben ültünk. Néztük, ahogy a másik kortyolgatja a kávéját. Ő már több, mint a felét megitta, míg én csak most kezdtem el inni. Fáztam. Próbáltam a meleg itallal a kezemet is felelegíteni, nem sok sikerrel.
- Na, hogy ízlik? - hangja kizökkentett gondolkozásomból.
- Persze! Jó meleg. - mosolyogtam rá.
Szerettem őt. Közelebb húzódtam hozzá, hogy érezzem a teste melegét.  Örültem, hogy van nekem. Boldog voltam vele. Nem tudtam elképzelni nélküle az életem. És úgy éreztem, hogy neki is magát a világot jelentem.
- Látom, hogy fázol. Menjünk inkább haza. - felálltunk az asztaltól és elindultunk. Őszi délután volt, fújt egy kicsit a szél. Kezével átölelte a derekamat és belehajolt a hajamba. Vett egy mély lélegzetet, és halkan nevetni kezdett. Felnéztem rá, ő pedig kihasználva a pillanatot megcsókolt. Édes volt. Visszacsókoltam és ott álltunk az utcaközepén csókolózva. Egyszerre húzódtunk el egymástól. Újra átölelt és továbbindultunk a buszmegállóhoz. A falevelek beborítottak mindent. Nem szeretem az őszt.
- Kedves kis feleségem. - suttogta a fülembe váratlanul. - Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Elértük a buszmegállót. Leült a padra és az ölébe húzott. Pár perc múlva megérkezett a busz, és csendesen felszálltunk. Kézenfogva leültünk két üres helyre. Majdnem teljesen üres volt a busz, odakint alkonyodott. Ez egy kevésbé használt járat volt. Hallgatuk a rádióból szűrődő zenét. Ez is egy lassú szám volt, épp megfelelő a hangulathoz. Megszorította a kezem, és dúdolni kezdte a dalt.
A házunkhoz érve elengedte a kezem, hogy kinyissa a zárt, de nem engedett magától távolabb. Beléptünk az ajtón és elkezdtünk levetkőzni.
- Csinálok vacsorát.
Elindultam a konyhába és elkezdtem előpakolni. Nem tudtam, hogy mit fogok csinálni, gondolataim tompák voltak. Nem tudtam, hogy mégis mit csinálok itt. A pult elhomályosult, amin a késsel szeleteltem.
A sötétségben sok hang szólongatott. Egy kedves, számomra ismerős hang a nevemen szólított, és igyekeztem reagálni rá. Olyan volt, mintha egy sötét szobában feküdtem volna, de úgy, hogy még magamat sem érzékeltem.

folytatás következik.