Az ablak part 2/3
Az ablak 2/3
Riadtan ébredtem fel hajnalban. Kiugrottam az ágyból és félve rohantam az ablakhoz, mert azt gondoltam, mindenről lemaradtam. De nem. Épp időben ébredtem fel.
Az utcai lámpákat már eloltották, s a Nap első sugarai festették színesre a horizontot.
Szokatlan dolog volt a kertvárosban egy árvaház, de csak itt találtak elég nagy telket.
Szinte az ablakra tapadtam, annyira figyeltem az eseményeket. Sosem hittem volna azt, amit láttam. Lindsay becsapta maga mögött a kocsiajtót, és sietősen a ház felé indult. És közben végig kiabált. Nem hallhattam, hogy mit, és mivel nem tudhattam, hogy mióta állnak a ház előtt, tippelni sem tudtam, hogy mi történhetett. Gerald szomorúan állt az autó másik oldalán, és nem ment utána. Nem értettem, hogy miért nem szalad utána, szorítja magához, és nyugtatja meg?! Csak állt és nézte, ahogy a lány egyre messzebb kerül tőle. Lindsay hirtelen megingott, ezzel egyszerre Gerald megmozdult. Elkezdett szaladni, hogy időben odaérjen. Ő már tudta, hogy mi következik, míg én csak álltam az ablak előtt és szorítottam a függönyt. Akkora ért oda, mikor épp az utolsó lehetőség kínálkozott arra, hogy a társát ne veszítse el. Elkapta, mielőtt a földet érte volna a koponyája. Elkapta, és megmentette az életét azzal, hogy azonnal segített neki. Újraélesztette. Szívmasszázs, szájon át lélegeztetés. Ismét szívmasszázs. Már csak pár ütem és ismét a ’bajlós csók’ jön. Nem tűnt épp happy end- nek a helyzet. De akkor még nem tudhatta senki, hogy fog végződni valójában a történet.
Polly izgatottan ébredt fel ebben a pillanatban.
- Ó, Aggie! Olyan szépet álmodtam! Igazi családom volt!
Továbbra is Gerald küzdelmét néztem. Nem bírtam levenni róluk a szemem. Csak álltam ott, mint az éveknek tűnő pár perccel ezelőtt a férfi, aki most a szerelméért harcol. Nem tehettem semmit. Valószínűleg ő is így érzett akkor, mert a szomorúság, ami az arcán látszott, bennem sírássá alakult át. Mert nem tehettem semmit, hogy segítsek rajta.
Polly rángatott el az ablaktól, amikor látta, hogy zokogok. Aznap nem álltam többet az ablaknál. Nem, mert nem lehetett.
Az örökbefogadás nem egy egyszerű folyamat volt.
...
|