hi!
a mai blogot megpróbálom jó hosszúra megírni, bár nem tudom, hogy ez mennyire fog sikerülni. sajnálom hogy nem tudtam a héten többet írni, de épp (már megint) haldoklott az én drága gépem. komolyan, már lassan hozzászokok.
a mai napom egész jól kezdődött, ugyanis a csütörtök mindig jól kezdődik a lyukasóra miatt. ám a mai nap egy cseppet másként indult. izgatottan ébredtem, egy fél órával a szokásos után. ugyanis a Diákolimpia második megyei fordulójának néztünk elébe kicsiny csapatommal. tegnap este még bele sem gondoltam, hogy valószínűleg nekem is kellesz játszanom, de reggel erre rádöbbentem. nagyon hamar elkészültem, pedig alapjában véve én szörnyen lassan öltözködök.  aztán kaptam a telefont, hogy visznek kocsival, akkor pedig rádöbbentem, hogy nem vagyok még teljesen készen. pedig még tv-t is néztem unalmamban. ezután nagyjából ez történt: fulladásos reggel – várakozás, hogy lenyeljem a reggelit – fogmosás – cipőhúzás – kabátfelvétel – szaladás a lépcsőn – futás az utcán – beszállás a furgonba – üldögélés a padon. aztán vártunk egy órát, hogy végre minden elkezdődjön. három meccset játszottunk, én is fent voltam mindegyiken. egyszer kapura rúgtam, büszke voltam magamra. :D sokszor megdicsértek, hogy most milyen ügyesen játszom, és az olyan jól esett! játszottam balhátvédként, de utálok hátvéd lenni. ezt elmondtam az edzőnek is, ő meg mondta, hogy akkor a következő meccsen elöl leszek. szóval azt már elől játszottam. viszont pár évvel ezelőtt (azt hiszem, hogy kettő) elszakadt a bokaszalagom, és azóta gyengébb az a lábam, és most többször is rosszul léptem, és szörnyen fájt. így attól féltem, hogy hiába szeretnék én visszamenni játszani, nem fogok bírni. ekkor jött az ötlet Esztitől, hogy legyek én a kapus, mert én voltam a nyolcosztályoson is. így hát Noémi végre kijöhetett a kapuból és én álltam be. a harmadik meccset a Kölcsey ellen játszottuk, végig a kapuban voltam. egy gólt kaptam, de nem bántam. és emiatt ki lettem nevezve a csapat új kapusának. :) döntetlen lett a meccs, és ennek nagyon örültem. jó sokszor elestem a három meccs alatt, kaptam egy rúgást az állkapcsomba is. a térdemet lehorzsoltam, és az is fáj. de nem baj. :D majd meggyógyul! :) aztán elhagytam a kossuthos pólómat.. :( hiányozni fog, nemrégen vettem.. :( remélem, hogy valaki eltette, mert visszakocsikáztam az öltözőbe, miután hazaértem, hogy megnézzem, hogy ott hagytam-e, de nem volt ott.
ezután visszamentem az iskolába, hogy gyakoroljam tanárnővel a holnapi versenyre a szöveget. hát nem ment olyan rosszul, már egyre jobban elviselem a szereplést. azt hiszem. legalábbis most annyira nem izgultam.
remélem, hogy holnapra marad hangom, ugyanis szörnyen fáj  torkom, és megint alig bírok beszélni. a múlthéten is itthon voltam, mert nem volt hangom. mondhatom szuper lesz, ha emiatt megint itthon kell maradnom.. matekból már így is lemaradtam, angolból három dolgozatot kihagytam, ebből egy témazárót. áh. remek. és még a bokám is fáj. -.-”  de örülök neki..
na mindegy, nem foglalkozom ezekkel, hátha nem is számítanak így majd. :)
ma megnéztem a What dreams may come-t (Csodás álmok jönnek). érdekes egy film, érdemes megnézni. az ötletért köszönet ximi-nek! :) nem fogom részletezni, akit érdekel az úgy is rákeres youtube-on. ’98-as a film, tehát csak annak ajánlom, akik nem kötnek bele a régebbi technikákba. ja, és csak annak, aki szereti a romantikus drámákat. viszont a vége jó. :) happy end. :) hupsz, lelőttem a poént. xD na mindegy.. :D
lassan zárom soraimat, össze kellene pakolnom a szobámban. a sípcsontvédő a mezemmel és a kapuskesztyűvel együtt még ott hever a földön, ahová délután ledobtam.. :D

xoxo
anibella.