újragondoltam Jaslene történetét. több kritikát is kaptam, hogy elég negatív személyiségnek mutatkozik az elején. ezen megpróbáltam változtatni, és remélem eléggé sikerült is. várom a további építő kritikákat! nem túl sok van meg, de ami kész, azt felteszem. és még pár kép+ egy videó Peter Facinellitől! köszi neki! ^^ lásd lentebb. + egy cikk.

és íme:

second version (c)

I. fejezet

- Sajnálom Jas! – nézett rám szánakozón Zoe. – Én ezt… nem gondoltam volna. Soha.

Csak bámultam magam elé némán, s igyekeztem nem úgy tűnni, mint aki végtelenül szomorú. Biccentettem egyet Zoe-nak, aki ezek után elhallgatott és leült mellém. Nagyon rosszul esett. Mármint nem az, hogy Zoe leült mellém, hanem az, amiért bocsánatot kért. Ugyan nem ő tehetett róla, de mégis egy kicsit úgy éreztem, mintha kijátszott volna. Pedig nem tehetett róla. Sőt. Erről senki sem tehetett. Legfőképpen nem ő.

A többiek boldogan beszélték meg, hogy ki milyen ajándékot kapott Valentin-napra a reggel folyamán. Zoe is vidáman csacsogott az előtte ülőkkel. Épp a nyakláncot mutatta a lányoknak nagy boldogan, mikor észrevettem, hogy azért az én asztalom sem éppen üres. Ott volt rajta két bonbon. Mind a kettőn szép nagy masni. Az egyiken egy x volt, a másikon több. Nálunk ez volt a szokás. Senki sem írta rá a nevét az ajándékra, csak egy x-et tett rá. Amikor többen adtak egy ajándékot, akkor annyi x díszítette a kis cetlit, ahányan szánták. Szétnéztem, hogy csak én kaptam-e két bonbont, de szerencsére nem. Semmi kedvem nem lett volna a többiek kérdésözönére válaszolni, hogy miért is kaptam én több ajándékot, mint a többiek? .

- Jas, figyelj. Én nem… Szóval én…

- Zoe nyugi. Semmi gond. – nyugtattam meg. Elvégre tényleg nem az ő hibája. Egyébként is… - Nem tudhattad, mint ahogy én sem. Nem is értem, miért éltem bele magam annyira.

- Akkor jó. Azt hittem, hogy nagyon haragszol rám. De hát nem én kértem Peter-t, hogy nekem ajándékozza a nyakláncot! Mind ott voltunk, amikor vette és attól még, hogy téged kérdezett meg, hogy tetszik-e, bárkinek szánhatta! Mindannyiunknak hasonló az ízlése… - és folytatta tovább. Már nem tudtam figyelni, mert közben belépett a terembe Pete és a bandája. Onnantól kezdve Zoe egyetlen szavát sem fogtam fel. Szép lassan a helyére sétált mindenki, közben üdvözölve egy-két embert. Végig Őt néztem. Egyszerűen nem tudtam más felé nézni. Azon gondolkoztam, hogy mégis miért hittem egyáltalán ezt el? Miért gondoltam, hogy van esélyem nála? Azért talán, mert kedves volt velem, és az én véleményem érdekelte? Pontosan. Semmi normális érvem nem volt. Csak ennyi.

folyt. köv.

Carlisle's point of view of Charles. My make up artist on Eclipse. Emphasis on artist. -

Charles Carlisle szemszögéből. Ő a sminkese az Eclipse alatt.

♥♥

 Kristen Stewart vallomása az Interview magazinban

Kristen Stewart fekete-fehérben az októberi Interview magazin címlapján, sötéten izzó szexi tekintettel és határozott, felnőtt monológokkal. Hiába, már a csapon is a Twilight folyik: november 20-án itt a premier is, addig is Kristen mesél. Amiről mesélhet.

A Twilight marketing-osztálya jól keveri a kártyákat: egyik nap Robert Pattinson és Kristen Stewart elválaszthatatlan álompár, a másik napon azonban mindketten szinglik és csak jó barátok.

Ma vasárnap van, [volt] tehát a helyzet jelenlegi állása szerint Rob és Kris Vancouverben hétvégézik - együtt. És elválaszthatatlnok (elméletben mindenképpen, hiszen ketten hozzák a legtöbb pénzt a crew-nak, na).

Szóval Kristen mesél, többek között olyan dolgokról, mint

• a magánélet: „Senkivel nem beszélek a személyes dolgaimról, nincs mit tenni. A fontos, hogy megszerezd, amit akarsz és meg is tartsd azt. Ehhez az kell, hogy ne tárulkozzam ki teljesen.”

• a filmszerep, ami híressé tette: „A Twilightnak köszönhető, hogy senkinek érzem magam, mert unatkozom. Minden beszélgetés, amiben részem van, ezzel indul és e körül a téma körül forog. Elegem van.”

Kristen, azért csodaszép vagy a képeken, le a kalappal!

xoxo

anibella.