Hivatalosan is az utolsó hét első napja múlt el ma. Én elmondhatom, hogy igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy ne unalmasan teljen el, de tényleg. :D Ma alig voltam itthon, ha nem számoljuk a hajnali órákat, amikor még békésen alukáltam.. :D
Ma is bringáztam, de anyukámmal, mert senki sem ért rá..xD Csúcs.. Mindenkit hívtam, de a többségnek (=all) jobb dolga akadt.. :D Na nem baj, én elfáradtam mára is. De majd jön a holnap meg a péntek, és mégjobban elfogok.. :D Már csak szombat-vasárnapra kéne egy jó kis program és oh yeah, elmondhatom majd, hogy az utolsó hetem volt a legtartalmasabb hetem a nyáron. :D Meg hétfő-kedden is találnom kell valakit a Vidorgáshoz; egyedül nem fesztiválozthatok! :O Annak nem túl sok értelme van. Egyedül még mosolyogni is unalmas egy idő után.. :D És mire felérnék a Kossuth-térre, addigra megunnám az egyedülléti mosolyt.. :D

Holnap kezdődnek az osztályozó vizsgák, az írásbelik. Van számomra két nagyon-nagyon fontos ember, akik ezen résztvevők. :) Na, nekik kell holnap és holnapután rettentően szurkolni!

Eszti! Xim! Mindent bele!

Én tudom, hogy menni fog!
És persze minden sorstársuknak sok szerencsét!

Hihetetlen módon, egyre közelebb kerülök az érettségihez. Sajnos. Bár ez mondjuk már elég régóta fenyeget. Egész nyáron piszkált anyum, hogy tanuljak. Aztán néha rávett, néha meg nem. Mert a könyv túl unalmas volt, a gyakorlatra meg nem akartam készülni. Ha egyszer nem tudok valamit, kitől kérdezzem meg?? Erre, a nyár utolsó hetén megtaláltam azt az oldalt, amit egész nyáron olvasnom kellett volna. Ez az én formám, de sebaj. :D Majd bepótolok mindent, kitartás kérdése csupán. :D Ez az az oldal: infoerettsegi.blog.hu Legalább aki az én oldalamat olvassa ne járjon ugyan így.. :D Sokat segít, de tényleg! ;) Én csak annyit mondanék a szerkesztőjének:
Danke schön! :)

A francia

Minden nap ugyan úgy telt el. Barátom Jean és én ugyan azon a helyen pakoltuk ki az állványokat, a két széket, és a festékeket. A megszokott környezet más számára láthatatlanul üdvözölt minket minden reggel. A kávézó ablakain visszatükröződött a hajnali napsugár, mely a szemben lévő park fái közt kukucskált át hozzánk. A rózsaszínű faleveleken csillogtak a harmatcseppek – nem tudni miért volt ilyen furcsa színük – és ezernyi apró szivárványt szórtak szét. Ez minden reggel megismétlődött. Mint ahogy az is, hogy a kávézóval szomszéd pékségben friss baquette-t sütnek. A baráti arcok, akik elhaladnak mellettünk minden nap, mosolyogva – ez is megszokott volt. A vásznak, melyeken minden szín harmonizált – ez is. Jean szívesen festett portrékat is, melyekért a turisták és párizsi lakosok szíves örömest várakoztak. Barátom nagyon mestere volt a szórakoztatásnak. Mondogattam is neki gyakran, hogy ha nem festene ilyen jól, már rég elzavartam volna valamelyik színházba. Ilyenkor csak mosolygott és bólogatott. Nem sejtettem akkor még, hogy miért.

Aztán egy nap minden megváltozott. Párizs utcái ezután már soha nem mutatták ezt a hangulatot. Az arculat megváltozott. Pedig látszólag csak egy apró változás történt.
 

folyt. köv.

Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
Guten Abend! ;)