Írnom kéne valamit, de túl fáradt és beteg vagyok hozzá... Annyi dolgom lenne, hogy aza lvás kész időpocsékolásnak tűnik. Bár a ma délutánt is szórakozással töltöttem. A mozi remek volt. Imádtam. :D Xim, te vagy a kedvenc mozibajárós társam! :D
Ma elkezdtem írni egy novellát, mert unatkoztam.. Tudom, még az előzőt sem fejeztem be, de sajnálom, ihletet kaptam! :$ Holnap mivel Családi nap lesz, elméletileg unatkozni fogok, gyakorlatilag meg tanulni akarok. Illetve elkezdeni a meglepetés megvalósítását Nikinek. Nem kis munka lesz, de megéri, asszem.. :b Meg akkor ha lesz időm, befejezem az új novellát is. És remélem mindezek mellett sokat fogok nevetni. :) Azt mindig kell!

Let's Smile! :)

Ezután megcéloztam a szekrényemet, és elkezdtem egy partiképes összeállítást kitalálni. Legalább hatszor öltöztem át, de sosem találtam úgy, hogy megfelelően nézek ki. Nem értettem az igyekezetemet, mégis folytattam a keresést. Végül egy ezüst színű farmert választottam, egy lila felsővel. Gyorsan kerestem hozzá kiegészítőket meg cipőt, aztán elmentem letusolni. Nagyon igyekeztem, de megmostam a hajam. Így hát utána hajszárító elő, és sietősen megszárítottam. Eleve hullámos a hajam, így hát nem kellett rajta sok mindent csinálnom. Beletettem egy hajcsatot, hogy egy kicsit fel legyen tűzve, de semmi mást. Ránéztem az órára, ami szerint még volt két órám. Ezek szerint elnéztem az időt és nem kellett volna ennyire sietni.

Túléltem a Kontrasztot. Nagyon jó volt, és tanulságos. Egyben persze megrázó is. Nagyon megrázó! Már nem is tudom, hogy hány helyiséget jártunk végig.

Hát, nemrégen keltem, de már mindjárt megyek el itthonról. :) Indulok a suliba, onnan pedig a Kontrasztra. Valószínüleg érdekes lesz, remélem nem fogok sírni. Azt mondják nagyon megrázó.. :S

Szép és esőmentes napot mindenkinek!

... Egy borultabb napon Jean késve érkezett. Nélküle furcsa volt ülnöm az utcán. Az emberek viszont vidáman lépdeltek, az időjárás ellenére ugyan úgy mosolyogva, mint minden más nap. Aggódtam, mert az emberek, akik barátomhoz jöttek, nem akartak várni.
Aztán megérkezett ő is. Arca nyúzott és sápadt volt. Szemei alatt fekete karikák húzódtak, szembogara csillogott a láztól. Felugrottam a székemről, és elé siettem, egy oda nem illő vonalat húzva a képen, amit épp festettem. Nem volt nála semmi, csak egy nyomtatott papír. Óvatosan a kezembe tette, a másikkal pedig rám támaszkodott.  Elkísértem a székemig, és segítettem neki leülni. Alig állt a lábán.

folyt. köv.