Mostanában rémálmaim vannak. Borzasztóak. Kezdek félni tőlük. Zihálva ébredek fel, meg könnyes szemmel, és nézem, hogy él-e még a húgom, mert álmomban folyton meghal. Olyan rossz... :S
A másik rémálmomban meg megkaptam az érettségi feladatot. És elrontottam! :S

Héjló! Most a Kossuth gimi négyesszámú terméből jelentkezem, ahol is informatika fakton csücsülök. Bár nem sok értelme van, mert most épp excel-t gyakorolnak, ami nekem ugye legközelebb esetleg évvégén kellhet majd, de az még messze van, és amíg nem végeztem teljesen a középszinttel, nem kezdek el készülni az emeltre. Az csak összekavarna. Szóval most üldögélek itt békésen, nagyjából másfél órán át, és várok, hogy hazamehessek. Mert egyébként ha most nem lennék fakton, mehettem volna felelni irodalomból, úgy, hogy meg sem tudtam még tanulni, sőt le sem tudtam még másolni az anyagot. Tehát inkább itt, mint ott. :D Még ha ez egy kellemetlen fából készült szúróeszközbe is fog kerülni nekem. Nem igazán számít. Most nem. :)

Jajj, olyan jó kedvem van. :) Az előző másfél órát anyával töltöttem, elmentünk vásárolni. Vettünk csizmát. ^^ Azt amelyiket kinéztem. :D Olyan jóó. :D Szóval most kaptam olyan kabátot, amilyet szeretnék, olyan csizmát amilyet szeretnék, olyan kesztyűt, amilyet szeretnék, és olyan telefont is. ^^ Igaz, a telefonnak több, mint a felét én fizettem, mert ez igazából karácsonyi ajándék, előre megvéve. És majd megtérül az ára, amit én fiezettem ki, a nagyimtól kapott pénzzel. :D
Samsung C3300K. Igazából a Sony Spiro-t akartam, de ez sokkal jobb. *-* Sokkalsokkal. :D Az én kis gyönyörűségem. <3 Ráadásul fehér a drága. :D:D

Hogy ezek a faktosok milyen gorombák. Na jó, nem mind. :D Az Elitek normálisak. :D Azaz Robi meg én. :D:D Ő hajlandó odafigyelni arra, amit mondok. :) Meg bír tőlem tanácsot kérni. Nem úgy, mint a többi beképzelt. -.-"

Most meg fütyülnek..xD

De milyen már, hogy egyedül vagyok lány...xD Ez annyira furi. Bár, ha jobban belegondolunk, nem sok női informatikus van. Vagy igen? Én nem ismerek egyet sem.. :D De női informatika tanárt igen. Ahol érettségiztem, ot volt egy. És én lehet, hogy az leszek. Ha más nem.

Írni akarok. Sokat. Folytatni akarom a könyvemet, be akarok fejezni A franciát meg a zongorát, és le akarom írni a történetet, ami két napja a fejemben van. Már zavar. Folyton elvonja a figyelmemet. Ülök órán, és egyszer csak elkezdek nem figyelni. Gondolkozom a szereplők életén. Az előzményeken, a történet utáni időkön, jellemzem őket, személyiséget adok nekik. Más szóval kezdek megőrülni.
Vagy, megszállott lettem simán, és végre el kéne kezdenem papírra vetni a gondolataimat. Lehet ez a megoldás.

A mai napom kissé katasztrófa volt, kissé pedig egy vicc. Egy óriási poén, jobban mondva. Főleg az ének meg a matek. Mondjuk az angol sem volt éppenséggel semmi. De mégis a tánc óra vitte a pálmát. Szabi szambája, szerintem utánozhatatlan. :D Remélem senki sem látta a próbánkat, mert ha mégis, akkor mi leszünk az iskola poénja.. :D

Jó éjt, álmodjon mindenki...hm... csokitortákkal? :S

Én fotóztam. (Az új telómmal. *-*♥)

Én csináltam. ^^