A lány velünk szemben lakott, amióta csak az eszemet tudom. Sok időmet eltöltöttem azzal, hogy őt figyeltem. Számos barátja volt, akik rendszeresen látogatták. Volt, hogy egy kerti partin mind összegyűltek, s együtt ünnepeltek. Ilyenkor szerettem volna én is odamenni, hiszen annyit tudtam a lányról, mintha csak a barátja lennék én is.
Vágytam rá hasonlítani, mert ő annyira szép volt. Nem túl magas, nem túl alacsony, éppen megfelelő. A barátaival egyméretű. Nagyon csinos volt, és hosszú, szőke haja göndör fürtökben hullott hátára. Az én vörös hajam pedig inkább hasonlított valami kócos semmire, magasságom pedig átlagon alulinak volt mondható.
Amint szerintem mindenki észrevette, új a kinézet. És nem is akármilyen - legalábbis számomra.
Párizs egy csodálatos város, bár még sajnos nem volt alkalmam ellátogatni oda. Valószínűleg - mint minden más városnak - ennek a helynek is vannak árnyoldalai, csúnya, koszos utcái, de szerencsére a marketingnek köszönhetően, mi innen távolról csak a szép képeket látjuk. Engem is ez fogott meg. Nem tudom mennyire zavaróak a színek, de valahogy ez a hangulat fogott el. Talán hamar megváltoztatom majd, talán nem.
A francia szavakat fordító segítségével alkottam, tehát egyáltalán nem biztos, hogy így vannak. Ha valaki olyan erre jár, aki beszél franciául, annak szívesen veszem a segítségét. : )
Remélem, annyira nagyon nem lőttem mellé. : )
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum