Kiss kiss♥ :D

A címen egy percig se kellett gondolkoznim, egyértelmű, hogy ő a címe a bejegyzésnek. :D
Az egész szerdán kezdődött....

... amikor is elmentem a Nyírdiák gálára, ahol ő is jelen volt. Előre megbeszéltük, hogy ott végre újra találkozunk - btw ő az egyik hűséges olvasóm♥ - és beszélünk. Na már ott überelhetetlennek hittem kis kettősünket, de aztán mint később kiderült, semmi sem lehetetlen. :D Először is nevettünk/kacagtunk/vihogtunk, osontunk, szerelmesek lettünk a zenészekbe, visítottunk és a többi. (Mellékesen megemlíteném, hogy nyertem a novellámmal.)

Pénteken elhívott egy hangversenyre, amire szívesen mentem nagyon is. Ami után pedig beültünk egy teaházba, két másik barátnőjével. Nagyon kedves lányok, igazán megkedveltem őket, és remekül éreztem magam velük. :D Dalmi szerintem mindenkit lehengerel, aki odafigyel rá. :D De tényleg. :)

Erre ma írt nekem egy üzenetet, hogy menjünk sétálni. Gondoltam, miért ne? :) Így hát útnak indultunk fél3kor a buszvégállomásról, és az erdő felé vettük az irányt. :D Istenem, ekkora gyalog túrát!! :'D Ráadásul spontán.. :D Összesen nagyjából 22km-t nyomtunk le.. :D Közben meg meg álltunk, mikor pihenni, mikor fotózni, mikor pedig a sportpályán 'edzeni'. :D Vicces volt. :D Ja, és közben végig pofáztunk.. :D:D Mikor ő, mikor én. :D Annyira jó volt!! ^^

Igaz a lábam kikészült, de sebaj, majd veszek másikat! ;D Vagy megvárom, míg ez helyrejön.. :D Vagy nem várom meg.. xD

Ma rajzoltam. Az egész délutánom ráment, de azt hiszem, megérte. Nem lett egy remekmű, de én beleszerettem. Az igaz, hogy a saját kicsibabakori képemet rajzoltam le, de akkor is cuki. :D És nem azért mondom, de amúgy nem hasonlít rám.. xD Ő egy külön egyéniség és személyiség. :D Édi és kész. :D Legalábbis nekem. :)

Semmit nem értek. Az agyam most már tényleg csak egy információ átjáróként szolgál. Be és ki. Összesen ennyi, amit kezelni tudok. Újabb és újabb dolgok kerülnek képbe és a szívem már nem tudja visszafogni magát, és beleszól a dolgokba. Semmit sem hagy szó nélkül. Még a vásárlást sem, nem hogy azokat a dolgokat, amelyeknek az érzelmekhez is köze van. Furcsa dolog érezni. Nem azt mondom, hogy újdonság, mert nem az. Csak nem értem, hogy ennyi érzés, hogy fér meg egymás mellett. Valószínűleg ezért ez a nagy káosz, mert talán nem férnek meg egymás mellett. Ütköznek, kiütik egymást és talán ki is oltják. De vannak olyan váratlan objektumok, amik megjelennek, és egyes érzéseket akár a duplájára is növelnek. Vagy még nagyobbra. Hihetetlen dolog ez, mert a szív és az agy van amikor egyet ért. És ez a legrémisztőbb. Amitől a legjobban halálra rémülök. Mert akkora ereje van, hogy nem bírok vele, hogy nem tudom irányítani.

Fő az Unicum. Akarom mondani, az optimizmus. :D

A hét valami borzalmasan kezdődött, de egyre elviselhetőbbé válik. Ha így folytatom, szombatra jól leszek. :D:D:D De sajnos, még mindig elegem van a hétből..xD Az iskolából.. :D Szóval nem tudom, mit mosolygok még mindig, de most olyan jól esik. :D

Szeretném kiüríteni a szívemet, lelkemet, fejemet. Túl nagy a zűrzavar. Ehhez én már kevés vagyok. Nem tudom már, hogy ezt egyszer régen ki tanította, de azt hiszem elő kell vennem a dobozt. Amibe mindent belepakolhatok.. Amit aztán be a szekrénybe, amit el egy szobába, amit be egy pácélszekrénybe.. amit be egy szobába, ami a  föld alatt van.. ami pedig egy tó alatt van.. és körbevenni valami óriási és nagyon vastag betonfallal.

Talán pár nap totális üresség segítene. Bár sosem tudhatom.