Miután felhúztam összeszedtem a vizes ruháimat, kértem egy táskát kölcsön, és beledobtam. Az egyetlen zavaró tényező a hajam maradt. Vizesen lógott az arcomba.

- Cliff, nem tudnál nekem egy hajgumit szerezni?

Az arca elkomorodott egy pillanatra, majd bólintott és szó nélkül kiment a szobából. Leültem az ágya szélére és vártam.  Aztán hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem a ”fejemben”. Azaz hát a homlokom legtetején… a frufrumat félresepertem és bementem Cliff fürdőszobájába. A tükörben megláttam a tükörképem és elmosolyodtam. Olyan védtelennek tűntem… Aztán a homlokomra esett a pillantásom. Egy nagy kék folt volt rajta és egy horzsolás. A horzsolást valószínűleg az első eséssel szerezhettem. Szétnéztem a fürdőben, mert a tükör nem szekrényes volt. Vajon hol tarthatja a kötszereket? Egyébként ahhoz képest, hogy egy fiú fürdőszobájában voltam, szép tisztaság volt, és rend. De mivel a kötszereket nem találtam meg, visszamentem a szobába és visszaültem az ágyra. Pár pillanat múlva Cliff is visszaért. Egy nagyon szép hajgumit hozott magával.

- Ez nagyon jól néz ki. – megvonta a vállát és így válaszolt:

- Megtarthatod, ha akarod.

- Dehogyis! – ijedtem meg. - Nem azért mondtam!

- Semmi gond. – nyugtatott meg gyorsan. – Szerinted én mit kezdhetnék vele? – mosolygott és a hajára mutatott. Ugyan olyan színű volt a haja, mint az enyém. Aztán mosolygó szemére pillantottam. Még sosem vettem észre, hogy milyen szép szeme van. Világoszöld szemei szinte világítottak a kedvességtől. Bezzeg az én mélyfekete szemeim tele voltak ismét ijedtséggel. Nem akartam elfogadni tőle azt a hajgumit, de tudtam, ha visszautasítom, azzal biztosan megbántanám. És ezek után, amin egy fél órával ezelőtt átmentünk, semmiképpen sem akartam ezt tenni. Így hát úgy döntöttem, megosztom vele a gondolataimat:

- Cliff, ez… az édesanyádé volt, igaz?