A címen egy percig se kellett gondolkoznim, egyértelmű, hogy ő a címe a bejegyzésnek. :D
Az egész szerdán kezdődött....

... amikor is elmentem a Nyírdiák gálára, ahol ő is jelen volt. Előre megbeszéltük, hogy ott végre újra találkozunk - btw ő az egyik hűséges olvasóm♥ - és beszélünk. Na már ott überelhetetlennek hittem kis kettősünket, de aztán mint később kiderült, semmi sem lehetetlen. :D Először is nevettünk/kacagtunk/vihogtunk, osontunk, szerelmesek lettünk a zenészekbe, visítottunk és a többi. (Mellékesen megemlíteném, hogy nyertem a novellámmal.)

Pénteken elhívott egy hangversenyre, amire szívesen mentem nagyon is. Ami után pedig beültünk egy teaházba, két másik barátnőjével. Nagyon kedves lányok, igazán megkedveltem őket, és remekül éreztem magam velük. :D Dalmi szerintem mindenkit lehengerel, aki odafigyel rá. :D De tényleg. :)

Erre ma írt nekem egy üzenetet, hogy menjünk sétálni. Gondoltam, miért ne? :) Így hát útnak indultunk fél3kor a buszvégállomásról, és az erdő felé vettük az irányt. :D Istenem, ekkora gyalog túrát!! :'D Ráadásul spontán.. :D Összesen nagyjából 22km-t nyomtunk le.. :D Közben meg meg álltunk, mikor pihenni, mikor fotózni, mikor pedig a sportpályán 'edzeni'. :D Vicces volt. :D Ja, és közben végig pofáztunk.. :D:D Mikor ő, mikor én. :D Annyira jó volt!! ^^

Igaz a lábam kikészült, de sebaj, majd veszek másikat! ;D Vagy megvárom, míg ez helyrejön.. :D Vagy nem várom meg.. xD