Semmit nem értek. Az agyam most már tényleg csak egy információ átjáróként szolgál. Be és ki. Összesen ennyi, amit kezelni tudok. Újabb és újabb dolgok kerülnek képbe és a szívem már nem tudja visszafogni magát, és beleszól a dolgokba. Semmit sem hagy szó nélkül. Még a vásárlást sem, nem hogy azokat a dolgokat, amelyeknek az érzelmekhez is köze van. Furcsa dolog érezni. Nem azt mondom, hogy újdonság, mert nem az. Csak nem értem, hogy ennyi érzés, hogy fér meg egymás mellett. Valószínűleg ezért ez a nagy káosz, mert talán nem férnek meg egymás mellett. Ütköznek, kiütik egymást és talán ki is oltják. De vannak olyan váratlan objektumok, amik megjelennek, és egyes érzéseket akár a duplájára is növelnek. Vagy még nagyobbra. Hihetetlen dolog ez, mert a szív és az agy van amikor egyet ért. És ez a legrémisztőbb. Amitől a legjobban halálra rémülök. Mert akkora ereje van, hogy nem bírok vele, hogy nem tudom irányítani.