Kényszer Írni akarok. Sokat. Folytatni akarom a könyvemet, be akarok fejezni A franciát meg a zongorát, és le akarom írni a történetet, ami két napja a fejemben van. Már zavar. Folyton elvonja a figyelmemet. Ülök órán, és egyszer csak elkezdek nem figyelni. Gondolkozom a szereplők életén. Az előzményeken, a történet utáni időkön, jellemzem őket, személyiséget adok nekik. Más szóval kezdek megőrülni.
Vagy, megszállott lettem simán, és végre el kéne kezdenem papírra vetni a gondolataimat. Lehet ez a megoldás.
A mai napom kissé katasztrófa volt, kissé pedig egy vicc. Egy óriási poén, jobban mondva. Főleg az ének meg a matek. Mondjuk az angol sem volt éppenséggel semmi. De mégis a tánc óra vitte a pálmát. Szabi szambája, szerintem utánozhatatlan. :D Remélem senki sem látta a próbánkat, mert ha mégis, akkor mi leszünk az iskola poénja.. :D
Jó éjt, álmodjon mindenki...hm... csokitortákkal? :S
|