Ezután megcéloztam a szekrényemet, és elkezdtem egy partiképes összeállítást kitalálni. Legalább hatszor öltöztem át, de sosem találtam úgy, hogy megfelelően nézek ki. Nem értettem az igyekezetemet, mégis folytattam a keresést. Végül egy ezüst színű farmert választottam, egy lila felsővel. Gyorsan kerestem hozzá kiegészítőket meg cipőt, aztán elmentem letusolni. Nagyon igyekeztem, de megmostam a hajam. Így hát utána hajszárító elő, és sietősen megszárítottam. Eleve hullámos a hajam, így hát nem kellett rajta sok mindent csinálnom. Beletettem egy hajcsatot, hogy egy kicsit fel legyen tűzve, de semmi mást. Ránéztem az órára, ami szerint még volt két órám. Ezek szerint elnéztem az időt és nem kellett volna ennyire sietni.

Gyorsan felöltöztem és kisminkeltem magam egy kicsit. Aztán lementem a nappaliba és leültem a zongora elé. Ezt találtam a legjobb időtöltésnek. Most már könnyedén el tudtam játszani bármelyik darabot. Mindegyik eszembe jutott. Ismét csak zongoráztam csukott szemmel, belemerülve a zenébe, a hangok összhangjába. Sok mindenen elgondolkoztam eközben. Eszembe jutott, hogy most mennyivel izgatottabb lennék, ha Peter jönne értem. Ha őt várnám most, és nem Cliff-et. Mégis nyugodtság hullám futott rajtam végig, amikor Cliff neve is előkerült. Aztán Zoe jutott eszembe. Vajon mennyire lehet most szomorú? Talán fel kellene hívnom, hogy megvigasztaljam. De mi van akkor, ha Felicia ott van náluk és együtt készülnek? Vagy Zoe ment el új barátnőjéhez? Ha talán felhívnám… akkor mivel lenne jobb? Nekem semmivel, de talán Zoe nincs Felicia-val épp Peter miatt… Akkor viszont jól esne neki, ha felhívnám… Legalább meg kellene próbálnom. Az viszont biztos, hogy ha Zoe mégis Felicia-val van, akkor nekem az nagyon fájna. Így, hogy nem tudom biztosra, megvan az esély – ha máshol nem is, de a fejemben – hogy Zoe egyedül van és szomorú. Legyen is az! Nem, mégsem. Ő semmiről sem tehet. Jó, az igaz, hogy Felicia udvarnője lett, de csak azért, mert én olyan undok voltam vele. Biztos, hogy ez így van. Az egész az én hibám. Ha nem élem magam bele annyira, hogy Pete érez irántam valamit, nem esett volna rosszul, hogy a medált nem nekem adta Valentin-napra. Zoe csak azért kezdett el érezni bármit is Pete iránt, mert úgy gondolja – és lehet, hogy jogosan – hogy Pete is érez iránta valamit.
A telefonhoz indultam, aztán megálltam. Ezt még jó párszor végigcsináltam. Volt, hogy már félig tárcsáztam is Zoe-ék lakását. Aztán döntöttem. Nem hívom fel. Mi értelme lenne? Nekem csak fájna, neki pedig lehet, nem jelentene semmit. Én nem mutattam azt, hogy haragudnék rá, szóval, ha rosszul érzi magát, nyugodtan felhívhat.