II. fejezet

Elérkezett a péntek, nagyon izgatottan ébredtem. Tudtam, hogy még vár rám a buli előtt egy egész délelőtt és délután, de az este vészesen közeledett. Reggel, mikor szinte már rutinszerűen beültem Cliff mellé a kocsiba és köszöntöttem a srácokat, rajtuk is láttam a várakozás szikráját. Ők is fel voltak dobódva. A mai út rövidebbnek tűnt, talán az érdekes téma miatt. A srácok a hátsóülésen arról beszélgettek, hogy kit hívtak meg, és hogy vajon hogyan fognak viselkedni a lányok. Meséltek még egy érdekes dolgot, amit alig tudtam elhinni.
- Tom komolyan meghívta Zoe-t? – nem bírtam felfogni, hogy vajon miért tette.
- Igen, de nem ez benne a vicces. – értetlenül fordultam hátra. – Igazából az a poén, hogy eredetileg ezt még a karácsonyi bálon megbeszélték, csak Tom biztos akart lenni, tehát újra elhívta. És milyen jól tette! Jó nagy pofára esés lett volna, ha beállít ma este és közlik vele, hogy Zoe már elment!
- De hát akkor miért mondott nemet?
- Ó, hát azért, mert reménykedett benne, hogy Peter majd elhívja. – leesett az állam. Komolyan számított ilyenre? – De nem hívta. Tegnap a suli előtt kérte meg Felicia-t, hogy menjen vele. Zoe pedig ott állt mellette. Gyorsan elköszönt és otthagyta.  Persze ez mind csak pletyka. De valószínűleg igaz.