hi!
na hát ez csak egy szimpla szülinapi blog lesz, semmi több..:D
mikor hajnalban (7 örül, na igen..) felébredtem, első dolgom volt a telómra ránézni. :D a képernyőn ott virított a kis boríték, miszerint üzenetem érkezett. mohón oldottam fel a bill. zárat és kezdtem el olvasni az üzenetet, még félálomban. attól jött, akitől számítottam rá, és rettentően örültem neki! 0:07-kor érkezett, azóta várta, hogy az én álmos szemeim elolvassák. születésnapi üdvözlet volt benne, és az Ő stílusában egy kellemes kis megjegyzés.. :D ennél jobban nem is indulhatott volna a napom. :D igaz, ezután rögtön visszaaludtam, mert a fáradtság erősebb volt, mint én, de sebaj. :D olyan 9 körül, a húgom ébresztett fel kérdésével: "ugye befonod a hajam?" aztán kiment a szobából, és az egész család együtt jött vissza, énekelve. megkaptam a szülinapi puszikat és ajándékokat, aztán ismét a telefonomra néztem. nem vártam semmit, és nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy van egy nemfogadott hívásom, Tőle. :O néztem az időt... egy perccel csúsztam le róla.. egy átkozott perc.. amikor énekeltek. mert a telóm nemhogy le volt némítva, de még a rezgés is ki volt véve.. LOL...
aztán végülis később tudtunk beszélni. :)
ezután végre egy hét után ismét leültem gépezni, hogy na most blogolok egy jó nagyot, aztán rájöttem, hogy nem lehet, mert el kell mennem itthonról..:D indulnunk kellett a Trianoni megemlékezésre. :) nagyon érdekes volt. :)
ettem egy fagyit a mekiben..:D tök cuki volt az eladó.. :D ott mosolygott rám..:D hát ilyet még nem tapasztaltam.. :D
de végülis, most mégis itt vagyok, és boldogítalak titeket egy bloggal. :D nem mintha olyan túlsokmindenkit érdekelhet az életem, de sebaj. :D naplónak pont megfelel. :)
zárom soraimat, immár 17 évesen. :)

xoxo
anibella.
 

p.s. mindenkinek ezúton is köszönöm a köszöntéseket! :) (K)(L)