hi!
először is bocsánat, hogy ennyi ideig nem csináltam semmit-de semmit az oldallal. igen, bevallom, egyáltalán nem foglalkoztam vele. az, hogy ilyen látogatott maradt az oldal, egyedül csakis Dorothy-nak köszönhető! köszönöm! és köszi, hogy mindig mellettem állsz! :) aztán. a fejléc illetve a design. sajnos nincs semmi ihletem az új dizivel kapcsolatban, ezértis hoztam vissza a régi fejlécet a karis css-hez. sztem annyira nem szörnyű így sem.. viszont. megkértem Esztit, hogy segítsen ki egy fejléccel. :) ő igent mondott, tehát már készül. :) én pedig azonnyomban csinálok majd hozzá egy szép kis css-t. :) a bloggal kapcsolatban.. hát, nem is tudom. mostanában ha ideülök a géphez, e-mailben továbbítom az ún. blogos részt... tehát nem publikálom sehol. ehhez, csak annyit fűznék még hozzá, hogy nagyon szeretném, ha tudnék ismét blogolni... de. ma gépeltem egy kis Jaslene-t is. ez lenne az ajándékom. mert előrébb haladtam, és most egy ún. bónuszt kaptok, viszont szigorúan véve mégsem az.  mert benne lesz a könyvben, csak ti még nem tudjátok, hogy hol. :) ezt Eszti-nek ajánlanám! :) (ő ugyanis olvassa a kéziratot, tehár jóval többet tud, mint ti. :] ) illetve a második verzióból gépeltem. :) íme:

***

Talán keresnem kellene egy új ülőhelyet. Zoe valahogy eléggé ellenségesnek tűnt tegnap este. a telefonban, mikor végre hajlandó voltam vele beszélni. Közölte, hogy nem lehetek ilyen szemét barátnő, aki nem tud vele együtt örülni. Aztán biztosított róla, hogy ő bizony nem szeretett volna bele Peter-be, de mivel Pete minden valószínűség szerint beleszeretett, így hát mégsem mondhat le róla. Erre én csak annyit mondtam, hogy fáradt vagyok és szeretnék lefeküdni.

- Szia Zoe! – köszöntem neki, mikor az osztályterembe léptem.

- Szia. Gyere, foglaltam neked helyet. – Úgy tűnt, mintha duzzogna.

- Azt ne mondd, hogy tehnap megbántottalak!- néztem rá kérdőn. A legjobb védekezés a támadás…

- Felicia. – csak ennyit mondott és máris tudtam, mi a baja. Máris tudtam, hogy mit néz olyan mereven. Felicia Garner ott ült Peter padján, és bőszen gesztikulálva adta elő, hogy hogyan szurkolt Peternek a múltkori úszóbajnokságon. Gyorsan a padunkra néztem és csalódottan leültem a helyemre. Ma lesz úszás és biztos, hogy Felicia ezt az alkalmat sem fogja kihagyni a flörtölésre. Nem mintha Peternek ez nem tetszene, de hát Felicia ”kedvessége” melyik fiúnak nem tetszik? Zoe-ra néztem, hogy még mindig őket nézi-e. A tekintetét egészen a csengőszóig nem vette le róluk. Én közben észrevettem, hogy nincs rajta a nyaklánc. Különös.
Órák után az osztály elindult az iskolabuszhoz, ami az uszodába vitt minket, minden alkalommal. Most is mindenki végigbeszélgette az utat, s a szokásos párok jól kibeszélték az előttük ülőket. Egyszóval minden ugyan úgy ment, mint szokásosan. Egyetlen egy dologtól eltekintve.  Azaz inkább kettőtől. Én ugyanis egyedül ültem egy ”fiú övezetben”, míg Zoe pompásan szórakozott Felicia ”udvarnői” közt. A másik szokatlan dolog az volt, hogy Felicia Peter mellett ült. Hosszú, fekete, egyenes haját csavargatta ujja körül, csakhogy utána újra leomolhasson a vállára.
Szóval visszatérve a fiúövezethez. Mark, Mike, Tom és Cliff beszélgettek a fejem felett, mivel az első páros előttem, a második pedig mögöttem ölt. Egyáltalán nem zavarta sem őket, sem engem, hogy ez így volt. Jól kijöttem velük. És Cliff-el amúgy is régi barátok vagyu nk...
Az úszásóra már annál inkább szörnyűbb volt. A víz rettenetesen hideg volt és a fiúk közül az idiótábbak még az órai egyest is bevállalták, csakhogy minket bámulhassanak.